Rakottakat készíteni mindig is pepecselős meló volt. Kis túlzással ahány összetevője van az ételnek, annyi mindent kell külön-külön elkészíteni ilyen olyan módon. A sok vesződség dacára azonban egyet bizton állíthatok: a végeredmény minden bosszúságért kárpótolja az embert. Nem volt ez másként mai alanyunkkal sem.

Hozzávalók:

-1,5 kg savanyú káposzta

-1 kg darált hús

-3 fej vöröshagyma

-6 gerezd fokhagyma (3 gerezd a husihoz, 3 a tejfölbe)

-30 dkg rizs

-2 nagy pohár tejföl

-Egy kevés füstölt szalonna, fűszerpaprika illetve kolbász

Vágjuk apróra a vöröshagymát, majd a felét fonnyasszuk meg felhevített zsiradékon. Húzzuk le a tűzről, hintsük meg pirospaprikával, tegyük rá a kimosott savanyú káposztát, és öntsük fel vízzel. Sózzuk, borsozzuk, ezután pároljuk félig puhára.

Egy serpenyőben olvasszuk ki a kis kockákra darabolt szalonnát, tegyünk hozzá sertészsírt, ha szükséges. A szalonnakockákra dobjuk rá a maradék vöröshagymát, dinszteljük meg, majd „öntsük” hozzá a darált husinkat. Pirítsuk kifehéredésig, ekkor sóval, borssal, majoránnával, valamint áttört fokhagymával fűszerezzük. Ha a hús is félpuha, a kolbászt felkarikázzuk, majd a szalonnás husival összeforgatva lehúzzuk a tűzről. Ezek után elkészítjük a párolt, vagy főtt rizsünket is. Amint ezzel is megvolnánk, a két doboz tejfölt öntsük egy kisebb keverőtálba, sózzuk, borsozzuk, és szórjuk bele az apróra vágott fokhagymát. Ha picit folyósabb állagúra szeretnénk, akkor vízzel dúsítsuk.

Egy tepsit, vagy a kényünk-kedvünk szerint választott sütőalkalmatosságot kenjünk ki zsírral. Rátesszük a káposzta egyharmad részét, ezen eloszlatjuk a rizst, majd a húst. Ismét egy réteg káposzta következik, melyet meglocsolunk a fokhagymás tejföllel. Végül a megmaradt rizst, húst, és káposztát az eddigi sorrendnek megfelelően rétegezzük. Tejföllel ezúttal is „bevonjuk” a káposztánkat, megszórjuk egy kevés pirospaprikával, és mehet is a sütőbe, ahol közepes lángon addig sütjük, amíg a rakottunk teteje szépen megpirul.

Most készítettem először Erdélyi rakott káposztát, de biztos, hogy nem utoljára. A kis családomnak nem kellett kétszer mondani, asztalhoz ültek és szélsebesen el is pusztították a maguk részét. Mondjuk, ez alól én sem vagyok kivétel…

Jó évágyat hozzá!