A múlt hétvégén Fodrival egy roppant egyszerű, de számomra abszolút favorit ételt készítettünk, méghozzá rántott karfiolt. Ha tehetném simán elélnék ezen az ételen napokig. Nálunk otthon, Zalaegerszegen, ha nagy ritkán karfiol kerül az asztalra azt rendszerint kíséri rántott gomba, rántott burgonya, rizs és tartármártás. Ennek a vége az szokott lenni, hogy az asztalnál délben már csak utóbbiakból válogathat a kis család, ugyanis a forró olajból kiszedve épp csak annyi lehetőséget adunk neki, hogy lecsöpögjön és már csenjük is el a konyhából.
Szükségünk lesz:
- egy fej karfiolra
- kb 4-5 db tojásra
- lisztre
- zsemlemorzsára
A karfiolt rózsáira szedjük, átmossuk, majd bő, sós vízben forrásig főzzük, hogy később a sütésnél ne maradjon kemény. Vigyázzunk, hogy ne is főzzük túl, mert széteshet, illetve veszít jellegzetes ízéből.
Miután leszűrtük, hagyjuk hűlni és száradni egy keveset, majd bepanírozzuk az ismert módszerrel: liszt, tojás, morzsa. Ezután pillanatok alatt megsülnek a bő olajban a kis karfiolok és már fogyaszthatjuk is frissen és forrón.
Mellé párolt rizst és tartármártást készítettünk. Fodrival egy ideje vitatéma nálunk, hogy a tartárba kell-e tejföl. Ő végzett szakácsként ragaszkodik az ott tanultakhoz, miszerint majonéz, fehérbor, só, bors, citromlé, kevés cukor, esetleg mustár keveréke. Én ezt nem tagadom, de mi otthon mindig az alábbi módon készítjük, amely nekem jobban ízlik, mint az eredeti:
- Egy nagy doboz tejfölhöz majonézt, mustárt, sót, borsot keverek, majd ha megfelelőnek találom az ízt és az állagot is, hűtőben pár percig hagyom összeérni az ízeket. Tehetünk hozzá kevés citromlevet és cukrot, de én általában ezeket is elhagyom.
Jó étvágyat ! :)
Ti mondtátok