A házi mazsolaborom 3 és fél hónap után elkészült (már ha egy bor elkészül valaha is…minél idősebb, annál finomabb!). Bátran kijelenthetem, hogy minden fáradozást megért, mert ízben is, és küllemre is büszke lehetek rá. Persze ha a végeredmény nem is lett volna ennyire finom, akkor sem keseredtem volna el, mert nagyon sok örömet okoz nekem ez a házi borászkodás. De a sikernek köszönhetően nemcsak elégedett és boldog vagyok, hanem büszke is lehetek. Következzen hát a harmadik, egyben záró bejegyzés a mazsolaborról.
A végeredmény!
Legutóbb a borom történetét ott hagytam abba, hogy belekevertem a deritont. Azóta természetesen már fejtettem is. Sőt, az elmúlt 2 hétben hetente kétszer lefejtettem a bort, ez annak köszönhető, hogy egyre elenyészőbb mennyiségű seprő ülepedett az aljára, mígnem teljesen elfogyott. Ez pedig egy dolognak a biztos jele: elérkezett a palackozás pillanata.
A palackozás, bár egyszerű művelet, mégis oda kell figyelni rá, mert fontos a bor eltarthatóságának szempontjából. Én ezt a következőképp végeztem: a megtölteni kívánt csavaros tetejű üvegekbe vizet engedtem, lezártam, és egy lavór méretű edénybe fektettem őket. Engedtem rájuk annyi vizet, hogy ellepje őket, és egy napig állni hagytam. Ennek a műveletnek az a célja, hogy az előzőleg felragasztott címkéket könnyedén le lehessen kaparni.
Az áztatás, és a címke lekaparása után az üvegeket jó alaposan átmostam. Mosás után törzsoldattal (1 liter vízben feloldottam borként, és citromsavat) átöblítettem, fertőtlenítettem a palackokat, majd hagytam lecsöpögni, és felragasztottam a magam rém egyszerű kis címkéjét.
Miből lesz a cserebogár...
Ezek után a nedű megkapta utolsó borkén adagját, majd beletöltöttem az üvegekbe, és jól rászorítottam a tetejét. Az így „lepalackozott” mazsolabort fektetve tárolom.
Miután életem első házi bora minden előzetes várakozást, és reménykedést felülmúlt, így egyértelmű, hogy jövőre ismét belefogok egy újabb projektbe. Nagyon kacérkodom a meggybor gondolatával, amit meg is fogok valósítani. No de ne szaladjunk annyira előre, hiszen a készülőfélben lévő szilvabort sem szabad elfelejteni! Annál is inkább, mivel az elkövetkező bejegyzéseknek ő lesz a főszereplője…
Ti mondtátok