Eljött az ideje, hogy ismét adjak egy kis helyzetjelentést a készülő házi boraimról. Legelőször természetesen a mazsolaborral foglalkozunk, és az lesz a terítéken. 3 hónappal ezelőtt az volt a cél, hogy egy igazán finom házi bort készítsek a november elején esedékes szülinapomra, és minden jel szerint tervemet sikerül majd véghezvinnem. Most pár szóban elmondom, hogy mit is csináltam eddig. De messze még a vége, úgyhogy lesz még minden bizonnyal legalább egy mazsolabor témájú bejegyzés. Bízom benne, hogy ezt egy cseppet sem bánjátok!
Hozzávalók:
-1 kg mazsola
-60 dkg cukor
-5 l víz
-Borkősav, borkén, borélesztő (gazdaboltban könnyedén beszerezhetőek)
-2 db 5 l-es dunsztos üveg, 2 db gumikesztyű, pár szívószál – ha van demizsonunk, akkor ezekre nincs szükség
-Unikén Deriton
A mazsolát átmostam jó alaposan, majd vízben áztattam fél napot. Ezután az 5 liter vizet felfőztem a 60 dkg cukorral, és az így kapott levet lehűtöttem. Tettem bele pár gramm borkősavat, és borként (a bort háromszor kénezem, egyszer a legelején, utána a 2. fejtésnél, végül pedig palackozás előtt) - ezeket alaposan elkevertem a készülő nedűben, majd ezt az egészet a mazsolára öntöttem.
Ekkor 1 kis kávéskanálnyi borélesztőt csomómentesre elkevertem kb. 1 dl langyos vízzel, és 20 percet állni hagytam. Ezután még egyszer átkevertem, majd folyamatos kevergetés közben beleöntöttem a „mustba”.
Az 5 literes dunsztos üvegeket csak háromnegyed részig töltöttem, hiszen hagyni kell helyet az erjedésnek. A kotyogót ezzel a módszerrel váltottam ki. A mazsolabort levittem a pincénkbe, és nem is nyúltam hozzá 1 hónapig. Persze minden nap vetettem rá egy pillantást, hadd érezze a törődést.
Ahogy a bor csendesen pihen, úgy gyűlik egyre jobban az edény alján a seprő
1 hónap elteltével következhetett az első fejtés, amit egy gumicső segítségével végeztem el: a gumicsövet kössük rá egy botra, a bot végétől annyival feljebb, hogy a fejtésnél ne szívjuk át az új edénybe a dunsztos üveg alján lévő seprőt. Fontos még, hogy az az edény, amibe fejteni szeretnénk, mindig lentebb legyen, mint az, amiből fejtünk.
Szívtam tehát egy jó erőset a csövön, majd megtörtem, és ezután már folyt is a lé új otthonába. Nagyon fontos, hogy az első fejtés után olyan demizsonba, vagy ballonba töltsük a bort, ami színültig tele lesz vele. Fordítsunk nagy gondot arra, hogy légmentesen le legyen zárva, mert ha levegő éri a bort, akkor nagyon könnyen megecetesedik, és egyéb borhibák is jelentkezhetnek.
Újabb egy hónap múltán következett a 2. fejtés, aminél ugyanúgy jártam el, mint először. Annyi különbséggel, hogy ekkor ismét egy kis adag borként kevertem el a borban.
Kikevert deriton
A második fejtés óta eltelt két hét, most a derítés művelete van soron: 1,5 dkg deritont összekevertem kb. 1 dl vízzel, és 24 órát állni hagytam. A deritont habverő segítségével csomómentesre kevertem, és folyamatos kavargatás közben a mazsolaborba öntöttem. A borban 10 napig hagyom benne a derítőszert, közben háromszor összerázom, majd fejtek. Ez most pénteken lesz esedékes.
A borba frissen belekeverve a derítőszer-nem kell megijedni a bizarr színtől, az itóka folyamatosan tisztul
Jelenleg itt tartok, a mazsolabor külleme és illata nagyon bíztató, mustként kóstolva pedig isteni íze volt. Nem akarom elkiabálni, de ha minden így marad, akkor méltán lehetek majd büszke életem első házi borára.
Nemsokára ismét jelentkezem, és beszámolok a további fejleményekről!
Ti mondtátok