Ezekben a napokban zajlik Szegeden a Bor tér, melyre természetesen mi is ki fogunk látogatni parányi kompániánkkal. Csapatunktól idegen cselekedet volna, ha nem hörpintenénk fel pár deci jófajta „szőlőlét”. A bor végigkíséri az emberiség történetét. Gasztronómiai szempontból is rendkívül jelentős szerepe van. Mára már a táplálkozás teljes jogú kiegészítőjévé vált. A magyar átlagember viszonylag ritkán fogyaszt bort csupán étkezésekkor, az ételek élvezeti értékének további növeléséért. Az bor-és természetesen minden más alkoholtartalmú ital- kismértékű fogyasztása bizonyítottan pozitív hatással van az emberi szervezetre. A jó bor növeli az étvágyat, gyorsítja az emésztést, és segíti a tápanyagok felszívódását. A gasztronómiai felhasználhatóságuk kis túlzással végtelen lehetőséggel kecsegtet, ám nézzünk egy rövidke kis összefoglalót, melyben képet kapunk a bor szerepéről konyhánkban.
.jpg)
Akadnak olyan ételek, melyekhez egyáltalán nem illik a bor. Ilyenek azok a saláták, vagy épp hideg előételek melyek ecettel vannak ízesítve. Ugyanígy nem való a curryvel, vagy egyéb intenzív fűszerrel ízesített ételekhez (kínai vagy japán konyha).
Ha bort adunk ételeink mellé, figyeljünk arra, hogy aperitifként egy pohárka száraz fehérbort szolgáljunk fel. Édes borokat nem szerencsés kínálnunk étkezést megelőzően, hiszen jobban telít, mint száraz társai, így az étvágyat csökkenti.
Előételeinkhez -a már említett telítettség elkerülése végett- szintén száraz fehérbor illik. Ám természetesen a dolog nem merül ki ennyiben. Nagyban befolyásolja választásunkat az is, hogy milyen alapanyaggal dolgozunk. Zöldségből és gyümölcsből készült előételeinkhez fehérbor illik, felvágottakhoz könnyű rosé bort kínáljunk. Ha alapanyagunk gomba, vagy tojás, akkor száraz fehér, vagy vörösborra essen a választásunk. A leveseket legtöbbször ital nélkül tesszük az asztalra, ám itt is akad pár kivétel: ilyen a borral készített leves-hozzá ugyanolyan bor, mellyel készült-, halászlé-hozzá rosé vagy vörösbor-, vagy a különlegesebb levesek, mint a sajtleves vagy épp a francia hagymaleves melyekhez könnyű fehérbor dukál. A főételek esetében annyiféle szempontot kell figyelembe venni, hogy az meghaladja egy magamfajta mezei, frissen végzett szakács tudását, ahhoz már borászati ismeretekre, vagy legalábbis jóval több tapasztalatra lenne szükség. Remélem ezért a csekélyke hiányosságért nem köveztek meg. Záró akkordként a desszerteket említem. Ha csokis finomságot készítünk, akkor félédes pezsgőt is tartsunk magunknál, cukrásztermékeknek félédes, vagy édes fehérbor a párja, míg sós sütijeinket száraz fehérborral öblítsük le.
Bízom benne, hogy tudtam segíteni nektek egy keveset. Végezetül csak egyet mondhatok: fogyasszátok a bort mértékkel (na, jó, nagy ritkán lehet mértéktelenül…), derűvel, félelem nélkül. Ha ételeinkkel harmonizál a mellé kínált nedű is, akkor páratlan gasztronómiai élményekben lehet részünk. Higgyetek nekem, hiszen borban az igazság, én pedig bort iszom és bort is prédikálok!
Ti mondtátok