A sok rohanás közepette megértük a hosszú hétvégét is. E négy napon szinte mindenki fellélegzett egy kicsit, és pihent, már amennyire lehetséges. A parányi szünidőt kihasználva ismét felnyaláboltuk magunkat, és ugrottunk egy jó nagy fejest a kalocsai életbe. Pontosabban a kalocsai fűszerpaprikába. Merthogy a mezőgazdaságban nincs pihenés, ezt pedig első kézből tapasztalhattuk Törpirivel keresztanyám paprikaföldjén.

Jó szokásunkhoz híven nem munkával kezdtük újabb kalocsai körutunkat, hanem megérkezésünket ünnepelvén lecsaptunk pár pofa sört, bort, esetleg Hubertust, meg úgy nagyjából mindent, ami terítékre került. Míg a napszámosok javában csipkedték a paprikát, én is méltó helyemre kerültem: a konyhába. Kicsiny családom tagjai is bőszen belevetették magukat a paprikatengerbe, jómagam pedig-Törpiri hathatós segédletével- egy kiadós tyúkhúslevessel, túrós csuszával, valamint sült bőrös malachússal, és egyéb finomságokkal igyekeztem feltölteni egyre üresedő energiatartályaikat. No persze nem maradhattunk ki a szórásból, így elsajátítottuk a paprika csipkedés műveletét is. Nem tartom magam sem „nagyvárosi” gyereknek, sem nyápicnak, de bizony-bizony: ez a női munkának titulált monoton művelet egy jókora vízhólyaggal ajándékozta meg a mutatóujjamat. Ezúttal is ráeszméltem, hogy a mezőgazdaság bizony piszkosul kemény meló.

A következő napon kalandjaink újabb színtere keresztanyám földje volt. Megtudhattam pár okosságot, elleshettem pár fortélyt a paprika fellegvárában. Ráadásul egy ízig-vérig kalocsai tolmácsolásában. A fűszerpaprika őrlemény kétféle paprikából készülhet: fűszerpaprikából, vagy cseresznyepaprikából. Háromszor szedik le a termést, és mindannyiszor csak a bepirosodott „bogyókat”. Szedés után zsákokban, ládákban, vagy a falakra fűzve és akasztva tovább szárítják, érlelik. A végső mozzanat pedig a darálás, őrlés, melyet a tisztítás előz meg. Nekünk Törpirivel a harmad szedésben volt szerencsénk segédkezni, „beálltunk” napszámosnak. Friss levegő, napsütés, jó társaság… többet nem is kívánhatna az ember. Igen ám, de a paprikák alacsonyan vannak, én meg magas vagyok. Egy idő után a derekam kezdte kinyilvánítani nemtetszését. Sebaj, gondoltam magamban, dolgozz csak. Hiszen a munka nemesít. De azért ezúttal is ráeszméltem, hogy a mezőgazdaság bizony piszkosul kemény meló.

Kiruccanásunk utolsó napján picit pihentünk, keresztanyám boldogan konstatálta, hogy a rengeteg munka nemsokára meghozza gyümölcsét, na és persze ezúttal is megadtuk a bendőnknek, ami jár: került az asztalra nyúlcomb rácosan elkészítve, muffinok garmadája, káposztás rétes, almás lepény… meg is éhezem mindjárt, ahogy eszembe jut a megrakott étkezőasztal emlékképe.

Ámde minden elmúlik egyszer, a napok telnek, mi pedig ismét itthon vagyunk Szegeden. A fűszerpaprika nagy hatással van a családunkra. A szegedi, illetve a kalocsai paprika joggal világhírű, én pedig szegedi vagyok, édesanyám révén kalocsai gyökerekkel. Micsoda párosítás… Noha nem szakmám, élvezem, hogy néhanapján segíthetek, és dolgozhatom keresztszüleimmel, és ezzel a kissé bolond, bugyuta, de nagyon nagyon szerethető bagázzsal.  Biztos vagyok benne, hogy látjuk még egymást a paprikafölddel. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság bizony piszkosul kemény meló.