Valamelyik nap édesapám kijelentette, hogy ő most mennyire kívánja a májat. Nem gondolkozott túl sokáig, biciklire pattant, és elindult a henteshez megmustrálni az árut. Tudni kell apáról, hogy igen válogatós ember, így nála csakis a legjobb alapanyagok jöhetnek számításba. Minden bizonnyal elégedett volt a látottakkal, mert egy szép darab sertésmájjal tért haza, mi pedig nem vacakoltunk túl sokat, neki is ugrottunk a feladatnak.

Hozzávalók:

-1 kg sertésmáj

-2 nagy fej vöröshagyma

-3-4 gerezd fokhagyma

-2 db paradicsom

-1 db paprika

-Fűszerpaprika

A tisztított, apróra vágott vöröshagymát kevés olajon dinszteljük meg. Dobjuk rá a kockára darabolt paprikát, illetve paradicsomot, és főzzük így tovább. Ekkor mehet bele az áttört fokhagyma is. Rövid pirítást követően húzzuk le a gázról, hintsük meg fűszerpaprikával, keverjük el benne, 1-2 dl vízzel engedjük fel, és helyezzük vissza a tűzre. Az előzőleg alaposan kiáztatott, csíkokra, vagy épp kockára vágott májat szórjuk bele az elkészített pörköltalapunkba. Fűszerezzük borssal, majoránnával, esetleg csipetnyi őrölt köménnyel, illetve egy kevés darált cseresznyepaprikával, vagy hegyes erős paprikával. A máj hőkezelését nagy lángon, fedő alatt végezzük, és csakis a legutolsó pillanatban, vagy a tányérra szedve sózzuk! Erre azért van szükség, mert a sertésmáj annál jobban keményedik, minél több ideig tart az elkészítése, és ilyen szempontból a sóval is vigyáznunk kell (ezt a „keménységet” elkerülvén felhasználás előtt pár órára fokhagymás tejbe is áztathatjuk a májat). Főzés közben ellenőrizzük az ételünket, ha a máj belseje már nem véres, és átvette külsejének „barnás” színét, akkor készen van. Ilyenkor már nyugodt lelkiismerettel sózhatjuk.

Nem maradt egyéb dolgunk, mint főtt krumplit gyártani hozzá, de puha fehér kenyérrel is isteni! Ehhez az étekhez remekül passzol valamilyen savanyúság is.

A májnak jelentős a vastartalma, így fogyasztása mindenki számára erősen ajánlott!

Jó étvágyat kívánok hozzá!