Ahány tagja van a családunknak, annyi ízléssel, és szokással bírunk. Egy valami azonban közös: sokkal inkább tartozunk a „húst hússal” evők táborába, semmint a zöldséget kilószámra dézsmáló közösséghez. Ám a tökfélék csoportjába tartozó cukkini rövid időn belül igen kedvelt ételünk lett. Kedvező élettani hatásai mellett-ilyen például a nagyon magas víztartalom, melynek köszönhetően kitűnően alkalmas a folyadékszükségletünk pótlására- számtalan elkészítési lehetőséggel kecsegtet. Az én kis húsimádó kompániámnak leggyakrabban spagettit tálalok, vagy töltöttnek készítem el. Lássuk tehát a két említett ételt úgy, ahogy én készítem.

Spagetti tészta

A Napfény Városában mindig pezseg az élet. A Nap kis túlzással örökké ragyog, a lányok gyönyörűek, a terek és utcák csodálatosak, a Szegedi Szabadtéri Játékok pedig minden évben egyedi hangulattal, és látvánnyal ajándékozza meg a nézőket. Akik ide látogatnak, azok biztosak lehetnek benne hogy az említett csemegéken kívül még számtalan finom falat várja a vendégeket. Köszönhető mindez a rengeteg színvonalas vendéglőnek, illetve cukrászdának. 

Túl sok kérdés biztosan nem akad, amin egy bajai és egy szegedi vitázna, ám a halászlé…na, az örök vitatéma. A bajaiak megesküsznek rá, hogy az igazi halászlé olyan, mint amit ők készítenek. Természetesen ugyanezt gondoljuk mi, szegediek is. A két hallé közt annyi a különbség, hogy mi passzírozással alaplevet készítünk, Baján viszont ez nem szokás. Ők gyufatésztával kínálják az ételt, egy szegedi viszont friss, ropogós cipóval. Bajai keresztapám lévén elég hamar megismerkedtem a halászlevükkel. El kell ismernem, nem rossz. De ha már hallé, nálam még mindig a szegedi az etalon. Jó esély van rá, hogy örökké az is marad. Így hát minden évben kötelező program számunkra a Tiszai Halfesztivál, amelyet idén augusztusban már 16. alkalommal rendeztek meg. Az íncsiklandó ételek, italok illatát messze viszi a szél, amíg a szem ellát, rotyog a halászlé, megszámlálhatatlan árus kínálja portékáját, valamint különböző együttesek húzzák a talpalávalót. A Partfürdőn pedig minden évben összemérik erejüket a halászléfőzők. Az esemény méretéről elmond egyet, s mást, hogy idén több mint 180 csapat nevezett. Igazi gasztronómiai csemege tehát ez a pár nap. A halfesztivál ötletgazdája Frank Sándor mesterszakács volt, aki több halászcsárdát is vezet itt Szegeden, kiváló minőséggel. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nyári gyakorlatomat annak idején egyik éttermében tölthettem, rengeteget tanultam minden téren.

Mint ahogy az a bevezetőcikkből kiderült, a Dunántúlról származom, Zala megyéből. Egy éve, mióta Szegeden élek, szembesültem azzal, hogy egy országon belül is milyen nagy különbségek lehetnek az egyes tájegységek között nyelvezetében, hagyományaiban, az emberek mentalitását illetően és természetesen gasztronómiáját tekintve.  Míg Szeged többek között a halról és paprikájáról híres, addig mi, zalaiak a burgonyás, hagymás, illetve tejfölös ételekben vagyunk otthon. Erre egy tájékozottabb ember azonnal rávágná, hogy ezt mindenki tudja, nincs ebben semmi különös. Én sem hittem, hogy ennyire meg tud lepni egy alföldön nevelkedett embert pár dunántúli fogás, és természetesen fordítva is előfordult már nem egyszer. 

Említettem hát, hogy ha krumpli, akkor Zala, ha Zala, akkor krumpli. Bár nem a legkönnyedebb és legdiétásabb alapanyag, így aki szívesen fogyasztja a göcseji, vasi, zalai tájételeket, az kútba dobhatja a fogyókúráját. Viszont úgy gondolom amit ki lehet hozni a burgonyából, azt mi megtettük : a szokásos főtt, sült, párolt, tört, pürésített formákon túl olyan ételek alapanyaga, mint a dödölle és a krumpli prósza, valamint népszerű a rétesbe való felhasználás is. 

Ejtenék pár szót a híres neves dödölléről, ami személyes kedvencem és a legtöbb szegedi ismerősnek is elnyerte a tetszését ez a roppant egyszerű, olcsó, de annál változatosabb étel. Alapvetően a „szegények eledelének” tartották, hiszen könnyen hozzá lehet jutni, nem igényel különleges eszközöket az elkészítése, laktató és kiadós. Ám egy kis fantáziával akár egész különleges ételt készíthetünk, pl ha köretként alkalmazzuk vadpörkölt mellé egy kis áfonyadzsemmel. Ha viszont pénz szűkében vagyunk és egy gyors finomságra vágyunk, tejföllel, savanyúsággal, pirítva is tálalhatjuk.