Jómagam, illetve családom hölgy tagjai imádják a tésztaételeket. Apa amolyan „ragadozó” alkat, nem válogatós mindaddig, amíg húst hússal lehet enni. Így döntöttünk ezúttal a milánói sertésborda mellett, amely kielégíti a mi tésztaigényünket, és apa húsimádatát is. Pár ismerőst hallottam már arról értekezni, hogy szerintük a milánói spagetti cseppet sem harmonizál a rántott hússal, de hát ízlések és pofonok ugyebár.

Hozzávalók:

-50 dkg spagetti, vagy makaróni tészta

-20 dkg sonka

- 20 dkg gomba

-15 dkg paradicsompüré

-1 nagy fej vöröshagyma

-3-4 gerezd fokhagyma

-20 dkg sajt

-Pár szelet sertéscomb, vagy karaj enyhén kiklopfolva

-Liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz

A spagetti, vagy opcionálisan makaróni tésztát főzzük ki forrásban lévő sós vízben, amelybe egy evőkanál olajat is tegyünk (a zsiradék meggátolja a tészta összeragadását). Eközben készítsük el a milánói ragut: kevés olajon dinszteljük meg az apróra vágott vöröshagymát, majd adjuk hozzá a vékony csíkokra (metéltre) darabolt sonkát, illetve gombát. Ezek után belekerül az edénybe a zúzott fokhagyma is, és az ételünket pár percig így pirítjuk tovább. A készülő milánóihoz keverjük a paradicsompürét, felöntjük annyi vízzel, hogy raguállományú maradjon. Fűszerezzük sóval, borssal, cukorral, oregánóval, bazsalikommal, egy leheletnyi rozmaringgal, illetve tetszés szerint kakukkfűvel is.

Minden bizonnyal a tésztánk is megfőtt közben, ha így van, akkor szűrjük le, és kicsit öblítsük át. A kifőtt spagettit keverjük össze a milánói raguval, ha szükségét érezzük, bátran ízesítsünk utána.

A hússzeleteket enyhén veregessük ki, sóval és borssal (pici őrölt kömény is számításba jöhet) fűszerezzük be, majd forgassuk lisztbe, felvert tojásba, legvégül pedig zsemlemorzsába. Nem maradt egyéb teendőnk, minthogy bő, forró olajban szépen megsütjük őket.

Tálaláskor a milánói spagettit szórjuk meg reszelt sajttal, helyezzük mellé a sertésbordát, és már fogyaszthatjuk is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!