Ha van valami a háborúkon és csatározásokon kívül, amely végigkísérte az emberiség életét, történetét, az minden kétséget kizáróan a szőlő, és a bor. Jómagam mindig is lelkes borfogyasztó voltam, roppantul kedvelem mind a fehér, mind a vörösborokat, egyedül a rozéval állok kicsit hadilábon, de azt is megiszom alkalomadtán. Noha néhány ismerősöm azt vallja, hogy az igazi bor az száraz, én a félédes-édes nedűt részesítem inkább előnyben.

Velem ellentétben Törpiri csak igen ritkán lelkesül fel a nemes szőlőlé láttán. Legtöbbször kifejti nemtetszését, de vannak alkalmak, mikor olyan kincs kerül a poharunkba, hogy még ő is elismerő szavakkal illeti, és jólesően elkortyolja.

Szerencsére szegediként bőven van alkalmunk ismerkedni a különböző borokkal, hiszen megannyi fesztivál biztosítja számunkra a pohárba valót. Ilyen többek között a Borfesztivál, a jövő héten kezdődő Bortér, a Halfeszt, na persze a karácsonyi vásárról sem feledkezhetünk meg, ahol a forralt bor, a puncs, és a krampampuli melengető illata védi az embert a hidegtől. Mi jó szokásunkhoz híven mindegyik eseményre ki szoktunk látogatni, általában többször is. Hiszen mi kellhet még egy remek estéhez, mint egy jó társaság, és pár palack minőségi bor? Ugye, hogy semmi egyéb?

Gondolom, felmerül a kérdés, hogy minek is magyarázok én itt erről. Az ok nem más, minthogy 1 hónapja hirtelen ötlettől vezérelve én is megpróbálkoztam a borkészítéssel. Jobban mondva, az ötlet nem is volt annyira hirtelen jött, ott lappangott már régóta a fejemben, de valahogy sosem álltam neki, egészen a közelmúltig. Tudásom természetesen meg sem közelíti egy vérbeli borászati szakember ismereteit, de nem is az a cél. Csupán abban bízom, hogy a családom, és barátaim számára szerezhetek pár kellemes pillanatot a borokkal, melyeket a magam egyszerű kis módján készítettem.

Még a folyamatok legelején, az erjedés szépen csendesen zajlott

Miután innen-onnan magamba szívtam néhány tudnivalót, nekiálltam a mazsolabornak, amely már lent pihen a pincénkben. Túl van az első fejtésen, 2 hét múlva követi ezt egy második is. Utána még egy harmadik, végső fejtést tervezek újabb egy hónap múltán, így szülinapomkor pont kiderül, hogy megérte-e a fáradozást az itóka. Egy biztos: mustként isteni íze, és csodás arany színe volt.

Az első fejtés után, a bor még sokat fog tisztulni

A másik ötletem az volt, hogy kellene gyártani valami finomságot karácsonyra is, hogy tudjunk valami saját készítésű itallal koccintani szentestén. A karácsonyhoz semmi sem passzol jobban, mint a fahéj, ez a fűszer pedig szinte már vonzza magához a szilvát. Így fogant meg a gondolat, hogy bizony fahéjas szilvabort is kell készítenem. Ezt meg is tettük a hétvégén, előtte elvégeztünk mindenféle előkészületet. Egy jó barátom segített az összezúzásnál, és préselésnél, karácsonykor meglesz az ő jutalma is a fáradozásaiért.

Természetesen nem nagyüzemi mennyiségben készülnek a gyümölcsborok, mint mondtam, csak családi és baráti fogyasztásra szánom őket. Megközelítőleg 6-7 palack lesz mind a mazsola, mind a fahéjas szilvaborból. Később még visszatérünk a témára, leírom majd, hogy pontosan hogyan is készítettem a borokat, ha pedig a végeredmény sikert arat, akkor semmi sem gátol meg abban, hogy a jövőben is folytassam ezt a remek hobbit.

Addig is szorítsatok!