Ez a rövidke bejegyzés nem igazán lesz gasztronómiai témájú, sokkal inkább egy személyes élményen alapszik. A változatosság gyönyörködtet, így talán ti sem haragszotok meg ezért a kis kilengésért. Tavaly voltunk először a Múzeumok Éjszakáján, és nagyon úgy tűnik, hogy ezzel hagyományt teremtettünk. Eltelt egy év, és mi ismét ott találtuk magunkat a forgatag kellős közepén.  Ezen az eseményen mindenféle korosztály képviselteti magát, a nagymama által kísért és sűrűn megregulázott izgága kis unokától kezdve a kéz a kézben sétálgató szerelmeseken át a középkorú házaspárokig.

Ez a pénztárgép sem mai darab...

A mi csapatunk idén 3 főből állt, Törpirivel, és édesanyámmal kiegészülve szeltük át a programok tengerét. Több kiállítást megnéztünk a Móra Ferenc Múzeumban, 5 forintért ettünk fagyit, körsétát tettünk a szegedi Dómban-amely továbbra is ámulatba ejtő-, megcsodáltuk az épülő színpadot és a nézőteret, ami majd a szórakozásunkat fogja szolgálni a Szegedi Szabadtéri Játékok alkalmával. Jókat nevettünk a Fekete Házban tartott Vasúttörténeti kiállításon, ahol pár pillanatig vasutas bőrbe bújtunk, majd nagy égzengés és villámlás közepette belekukkantottunk a Szögedi Boszorkánypör fantázianevű történelmi színjátékba. Mindezek után és közben még arra is volt erőnk, hogy legurítsunk 1-2 deci hűsítő bort, Törpiri révén pedig megállapítottuk, hogy a bodzás sör bizony nem rossz portéka.

Barlangrajzokat is láttunk

Jól éreztük magunkat, és biztos vagyok benne, hogy jövőre sem hagyjuk ki ezt a kavalkádot, amely szórakoztató, vidám, barátságos, emellett pedig igen sokszor tanulságos. Ezen tulajdonságai miatt-és még sok minden más miatt- bátran ajánlom hát mindenkinek a Múzeumok Éjszakáját. :)

Szokás szerint  ötlethiányban szenvedtem a hétvégén, hogy mit is főzzek. Ezúttal Fodri kisebb könyvtára segített, melynek egyik könyvében bukkantam rá erre a receptre, amit kissé átalakítottam a saját ízlésem szerint.

Hozzávalók:

-         fél kiló sárgarépa

-          egy nagy fej vöröshagyma

-          kettő gerezd fokhagyma

-          3 szem kisebb újkrumpli

-          só

-          bors

-          chilli

-          gyömbér

A répákat megtisztítottam, majd kevés olajon dinsztelni kezdtem. Ezalatt megpucoltam és apróra vágtam a hagymát, a fokhagymát és a krumplit. A répát feltöltöttem kb egy liter vízzel és hozzáadtam a feldarabolt burgonyát és hagymákat. Sóval, borssal, ételízesítővel, kevés chillivel és gyömbérrel ízesítettem, majd fedő alatt lassú tűzön forraltam. Amikor minden megpuhult és a fűszerezést is elegendőnek találtam , botmixer segítségével csomómentesre kevertem a levest. :)

Elhíresült Nutella-imádatom okán Fodri nővérkéje karácsonyra egy Nutellás könyvvel lepett meg, amit azóta sajnos nem sikerült használatba venni, mivel ennek az utánozhatatlan édességnek kissé borsos az ára. Egy múlt heti akcióban viszont sikerült szereznem egy keveset a krémből, így a muffinok után most egy, a könyvből halászott ötletet próbáltam ki. Természetesen más mogyoró- vagy csokikrémek is megfelelőek, de számomra egyik sem hasonlítható a Nutella ízéhez.

Hozzávalók:

-           körte ( persze más gyümölccsel is nagyon finom lehet)

-          szendvicskenyér

-          nutella

-          vaj

-          szeletelt mandula- vagy mogyoróbél

A melegszendvicssütőt kikentem némi vajjal és megszórtam morzsával. A szendvicskenyerek egyik felét megkentem vajjal, a másik oldalukat pedig a Nutellával ( ha nagyon szilárd elő lehet melegíteni kicsit, hogy folyósabbá váljon).  A mogyorókrémes felére helyeztem a szeletelt körtedarabokat, majd összetettem a kenyereket.  A vajas tetejét megszórtam a mogyoróval, majd szendvicssütőben sütöttem, míg piros nem lett a teteje.

Ideális reggeli gyerekeknek, egyszerű , gyors és garantáltan édessé teszi a reggeleket. 

Keresztanyám a fűszerpaprika-, valamint fokhagymatermesztés mellett időről időre babból is elvet egy nagyobbacska mennyiséget. Ilyenformán nem csak a hagyma utánpótlásunk van megoldva, hanem néha csurran-cseppen számunkra pár zacskónyi tarka-, vagy éppen fehérbab is. Mi az esetek 90%-ban levest készítünk ebből a zöldségből, így ideje volt változtatni picit ezen a felálláson. Ebben a forróságban a Chilis babhoz talán túlontúl meleg van, ám egy leheletnyi ecettel megbolondított tejfölös babfőzeléknek nem tudtunk ellenállni!

Hozzávalók:

-50 dkg tarkabab

-1 nagy fej vöröshagyma

-3-4 gerezd fokhagyma

- 1 nagy pohár tejföl

- 2 evőkanál liszt

-Olaj, fűszerpaprika, ecet, babérlevél

A babot tegyük fel annyi vízben főni, amennyi pár ujjnyira ellepi. Ízesítsük sóval, borssal, 1-2 babérlevéllel, esetleg ételízesítővel, és így főzzük fedő alatt puhára.

Amíg a bab fő, készítsünk el egy hagymás-fokhagymás zsemleszínű rántást: az olajat hevítsük fel, majd dinszteljük meg rajta a hagymákat. Szórjuk meg liszttel, és gyakori kevergetéssel rövid ideig így pirítsuk tovább. Öntsük egy tálba a rántást, adjuk hozzá a tejfölt, ízlés szerint fűszerpaprikát, valamint merjünk rá pár kanál főzőlevet is. Habverő segítségével keverjük csomómentesre, majd rántsuk be az ételünket. Jó alaposan forraljuk ki a főzeléket, gazdagítsuk pár csepp ecettel, valamint fűszerezzünk utána, ha szükségét érezzük.

Mi ezúttal sült virslivel ettük.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

A Rákóczi túrós az egyik kedvenc édességem. Történt a közelmúltban, hogy sétálni indultunk Törpirivel, és egy pici süteményes boltba való betérés alkalmával szembesültünk ennek a nyalánkságnak a kosárkában elkészített verziójával. Azonnal tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom!

Az itt feltüntetett mennyiségek kb. 25 db kosárkát eredményeztek.

Hozzávalók a linzer tésztához:

-25 dkg liszt

-15 dkg margarin

-10 dkg porcukor

-1 db tojássárgája

-Egy csipet só, reszelt citromhéj, 1 csomag vaníliás cukor

Hozzávalók a túrótöltelékhez:

-50 dkg tehéntúró

-2 db tojássárgája

-15 dkg cukor

-1 csomag vaníliás cukor

-Reszelt citromhéj, esetleg mazsola

-Tejföl

A linzer tésztát készítsük el az itt leírt módon. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a töltelék: az áttört túróhoz adjuk hozzá a 2 tojássárgáját, a cukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat, valamint annyi tejfölt, hogy krémes állagú legyen a töltelékünk.

Vegyük ki a linzert a hűtőből, és a tésztát nyomkodjuk bele szépen az előzőleg kissé kivajazott kosárkákba. Minden kosárka aljába pöttyintsünk egy kávéskanál baracklekvárt, és egyenletesen kenjük el. Most következik a túrótöltelék, amivel töltsük meg a kis sütőformáinkat. Ha azt szeretnénk, hogy a tészta semmiképpen se ázzon el, akkor egy kevés zsemlemorzsát hintsünk a túró alá, esetleg fölé is.

Tegyük be a sütőbe, és közepes lángon süssük pár percig, amíg a túró megszikkad. Ez alatt az idő alatt a szétválasztott tojásokból megmaradt fehérjéből (kristálycukor, esetleg lekvár hozzáadásával) verjünk kemény habot. Vegyük ki a sütőből a sütit, és rövid pihentetés után habzsák segítségével nyomjuk a fehérjét a tetejére. Helyezzük vissza, és süssük addig, amíg a teteje szépen megpirul.

A sütőből kivéve hagyjuk meghűlni a kis süteményeket, és óvatos mozdulatokkal szedjük ki őket a kosárkákból. Ha az utolsó teendőinkkel is végeztünk, akkor nincs más hátra, mint megkóstolni az elkészült műveket!

Jó étvágyat kívánok hozzá!