Sok éve már, hogy édesapám Németországban dolgozott. Akkoriban én még elég aprócska kissrác voltam, így németországi emlékeim kissé kopottasak. Akadtak azonban olyan relikviák, melyekre pillantva elmosolyodtunk a régi történetekre gondolva, és sokszor kapott el minket nosztalgikus hangulat a fritzektől hozott germersdorfi cseresznyefák láttán is. Sajnos a két hatalmasra növő gyümölcsfát nemrégiben ki kellett vágni, ám a meggyfánk él és virul. A családom többi tagjával egyetemben valahogy jobban szeretjük a cseresznyét a meggynél, de egy jófajta hideg meggylevesnek azért egyikünk sem tud ellenállni…ebben a forróságban meg pláne nem!

Hozzávalók:

-60 dkg meggy (lehet mirelit, vagy épp befőtt is)

-3 dl habtejszín

-2 evőkanál liszt

-Fahéj, szegfűszeg, cukor, egy csipet só, citromlé

Az előzőleg megmosott és kimagozott meggyet tegyük fel annyi vízben főni, amennyi bőven ellepi. Ízesítsük egy csipet sóval, valamint ízlés szerint cukorral. Amíg a gyümölcs fő, a tejszínt keverjük el csomómentesre a liszttel, valamint egy-két merőkanálnyi főzőlével. Ha a leves felforrt, akkor habarjuk be. A habaráshoz „felhasznált” főzőlé meggátolja, hogy a meggylevesünk csomós legyen, de aki teljesen biztosra akar menni, az szűrő segítségét is igénybe veheti a sűrítés során.

A redukció, vagyis fűszerkivonat elkészítése a legtöbb gyümölcslevesnél „alapművelet”, ilyenformán most sem hagyjuk ki a szórásból. Elkészítése roppant egyszerű: 1-2 dl vízben pár szem szegfűszeget, egész fahéjat, valamint egy kevés citromlevet felforralunk, majd ezt az elegyet beleszűrjük a levesbe.

Ha a meggy is megfőtt, akkor a levest tegyük hideg vízfürdőbe, majd cukorral, citromlével, esetleg fahéjjal vagy vörösborral állítsuk be a hozzánk leginkább passzoló ízvilágot.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Ahogyan sokszor említettem már bejegyzéseimben, egyetemistaként alapos gondolkodást és kalkulálást igényel a mindennapi betevőm összeválogatása, hogy kevés pénzből kijöjjek , de minőségileg is megfelelő ételeket egyek. Ennek okán kezdtem el főzni tanulni több , mint egy éve, és nem is bizonyultam teljesen amatőrnek e tekintetben, hiszen szerencsére próbálkozásaimat általában siker koronázza. Egyik ilyen „menümet” hoztam most, melyben igyekeztem spórolva összeállítani egy olyan ételt, amit egy kezdő szakács is el tud készíteni, az íze pedig jócskán felülmúlja az egyszerűségét.  Így született meg ez az omlós , fűszeres csirkecomb, petrezselymes újkrumplival és majonéz hiányában, tejfölös kukoricasalátával.

Elsőként a salátát készítettem el:

Egy fej hagymát apróra vágtam, összekevertem egy konzerv kukoricával, majd hozzáadtam a kis pohár tejfölt, sóztam, borsoztam és hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek.

Ezután következett a csirke. Egész combokat használtam, melyeket sütés előtt szétválasztottam és persze megtisztítottam. Egy tepsit kikentem olajjal, a húsokat pedig alaposan befűszereztem. Bolti csirke fűszerkeveréket használtam, mert ez volt itthon. Az olajos tepsibe helyeztem a combokat, majd 2-3 gerezd fokhagymát nyomtam rájuk és  fél deci víz hozzáadása után mehetett a sütőbe alufóliával letakarva kb 1 órára. Kétszer megforgattam sütés közben, majd miután megpuhult, 20 percig pirítottam lefedés nélkül.

Miközben a saláta hűsölt, a pipi pedig szolizott a sütőben feltettem pár szem újkrumplit főni sós vízben. Épp csak annyi ideig rotyogott, hogy ne maradjon kemény a belseje. Ezután egy serpenyőben vajat olvasztottam, apróra vágott petrezselymet adtam hozzá, majd beleforgattam a krumplikat.

Hihetetlenül jól passzolnak egymáshoz ezek az ízek, nem bonyolult elkészíteni és még gazdaságos is. 

Már gyerekkorom óta kijárok édesanyámmal a piacra. A szebbnél szebb portékák szemrevételezése, az alkudozás, egymás ugratása, a virágot áruló idős nénik és bácsik látványa, a friss kenyér, és sült kolbász illata mind-mind hozzátartoznak a piaci létformához. Van még egy étel, amely számomra egybeforrott a piaccal, ez pedig a lángos. Nem telhet el úgy vásárlás, hogy ne ennénk ebből a nemzeti eledelből. Az én személyes kedvencem a sajtos-tejfölös változat, megsózva, illetve fokhagymaolajjal lekenve. Nagymamám isteni krumplis lángost gyárt, így elég nagy volt a teher a vállamon, hisz szerettem volna tartani a mama féle színvonalat. Büszkén jelenthetem, hogy sikerült!

Hozzávalók:

-1 kg finomliszt

-25 dkg burgonya

-1 db élesztő

-5 dl víz

-Olaj a sütéshez

-Aki akar, az tehet sertészsírt is a tésztába (ehhez a mennyiséghez kb. 10-15 dkg „dukál”)

A burgonyát főzzük meg héjában, a tisztítás után pedig törjük át. A kissé kihűtött, áttört krumplit morzsoljuk össze a liszttel, valamint az „opcionális” sertészsírral. Kevés langyos vízbe tördeljük bele az élesztőt, majd adjunk hozzá annyi lisztet, hogy palacsintasűrűségű masszát kapjunk. Habverő segítségével keverjük simára, és melegebb helyre téve futtassuk fel. Amikor elkészült a kovász, akkor tegyük hozzá a burgonyával összemorzsolt liszthez, öntsük bele az 5 dl langyos, sós vizet, és jó alaposan dolgozzuk ki a tésztát. Alá és fölé lisztezve, letakarva hagyjuk megkelni.

Kelés után szaggassunk zsemlényi cipókat, és a tésztát kissé széthúzogatva bő, forró olajba téve süssük meg.

A lángos elengedhetetlen kelléke a fokhagyma (vagy fokhagymaolaj), a tejföl, a sajt, de van olyan is, aki lekvárral szereti. Ízlés dolga, ahogy mondani szokás. :)

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Kedvelem a mákot. Édesanyám, illetve nagymamám pedig egyenesen rajonganak érte. Nem különösebben számít nekik, hogy miként van elkészítve, a véleményük mindig ugyanaz: amihez mák szükségeltetik, az rossz étel nem lehet! A tegnapi napon sikeres diétás szakács vizsgát tettem, emiatt pedig meg akartam lepni valamivel a kis családom. A tanulási kötelezettségeimre oly gyakran figyelmeztető szülői szavakat ezzel a (korántsem diétás) sütivel háláltam meg.

Hozzávalók a tésztához:

-40 dkg liszt

-25 dkg margarin

-15 dkg porcukor

-1 tojássárgája

-1 csomag vaníliás cukor

Hozzávalók a töltelékhez:

-40 dkg darált mák

-30 dkg meggy kimagozva

-15 dkg kristálycukor

-Pár csepp citromlé, vagy reszelt citromhéj

-3 dl víz

A linzer tésztát készítsük el az almás lepénynél leírtak szerint. Amíg a tészta pár percet pihen a hűtőben, addig csináljunk egy forrázott máktölteléket: a vizet tegyük fel forrni, majd öntsük bele a cukrot a darált mákkal egyetemben. Sűrű kevergetés mellett főzzük fel, szórjuk bele a meggyet, és „locsoljuk” meg pár csepp citromlével.

A hűtőből kivéve nyújtsuk ki a linzer felét, majd fektessük bele kivajazott tepsibe. Villával picit szurkáljuk meg, és pár perc alatt süssük elő. Ezután szép egyenletesen oszlassuk el a tölteléket, és fedjük be a tészta másik felével. Ismét egy kis villával szurkálódás következik, majd sütőbe téve 25-30 perc alatt készre sütjük.

Ha kihűlt, vágjuk szép kockákra, hintsük meg porcukorral, és már tálalhatjuk is!

Jó étvágyat hozzá!

Tudni kell, hogy gyerekként is válogatós voltam, de nem a hagyományos módon. Általában azokat a dolgokat eszem meg szívesen, amiktől mások ódzkodnak, például a pacalt vagy a kocsonyát előszeretettel fogyasztom, míg egyszerű és többnyire népszerű ételeket ki nem állhatok. Szegedre kerülésem óta azért bővült az általam evett menük tárháza, de még így is vannak kivételek.

Ennek okán lestem ezt az ötletet még anyukámtól. Rendszerint „sosem volt mit vacsoráznom”, ami azt jelentette, hogy kitaláltam, hogy nem jó semmi ami otthon épp van. Ilyenkor anyu előállt azzal, hogy csinál tojáspörköltet, és ezzel egyből be is fogta a számat, hiszen az újdonság varázsa kielégítő volt számomra, neki pedig csak pár percébe telt összeütni ezt az ételt.

Hozzávalók egy főnek:

-          2 db tojás

-          1 közepes fej hagyma

-          egy paprika

-          egy paradicsom

-          só, bors, fűszerkömény, pirospaprika

Az elkészítése roppant egyszerű: bármilyen másik pörkölthöz hasonlóan elkészítjük az alapot. Megdinszteljük a hagymát, majd később hozzáadjuk a paprikát és a paradicsomot. Lehúzzuk a tűzről, rászórjuk a pirospaprikát, majd kis vízzel visszarakjuk a gázra. Ezután beletesszük az előzőleg keményre főzött tojásokat felkarikázva, majd sóval, borssal, köménnyel fűszerezzük.

Kenyérrel vagy savanyúsággal tálaljuk. 

Ha otthon, vagy akár munkahelyen akarsz kényelmesen ételt rendelni, akkor a Foodpanda a megoldás! :)