A sült oldalassal köttetett barátságom a hősidőkig nyúlik vissza. Emlékszem, hogy már óvodás fejjel is jóleső cuppantásokkal kísérve tömtem magamba ezt az étket. Van, ami nem változik, így a sült húsok azóta is közeli ismerősei a családunknak. Az oldalasban az a jó, hogy a munka nagy részét a sütő végzi helyettünk, nekünk annyi csupán a feladatunk, hogy élvezzük azt az ízt, azt az illatot, amely ennek az ételnek a sajátja.

Hozzávalók:

-1,5 kg oldalas

-10 gerezd fokhagyma

-Sütéshez zsír és víz

Köretként hagymás tört burgonyát készítettem, amihez ezekre az alapanyagokra lesz szükség:

-1 kg burgonya

-1 nagy fej vöröshagyma

-Zsír

Só, bors, illetve őrölt kömény segítségével készítsünk egy egyszerű fűszerkeveréket, és dörzsöljük be vele a feldarabolt oldalast. A sütőalkalmatosságunkba pöttyintsünk 3-4 evőkanál zsírt, tegyük bele szép sorjában a befűszerezett oldalasokat, és a hús alá öntsünk 2 dl vizet.

A fokhagymagerezdeket tisztítsuk meg, majd -kissé feldarabolva, vagy akár egészben hagyva- szórjuk rá a husikra. Lefedve tegyük be a sütőbe, és közepes lángon kb. 2 órán át süssük. A legvégén vegyük le a fedőt, és így pirítsuk tovább pár percig.

Köretként hagymás tört burgonyát tálaltam, de szervírozhatjuk ezt az ételt krumplipürével, sült burgonyával, párolt rizzsel, vagy épp párolt káposztával is! Ha a hagymás burgonya mellett döntünk, akkor így is elkészíthetjük:

A krumplikat hámozzuk meg, és öblítsük át alaposan. Vágjuk őket kockára, és sós vízben főzzük puhára. A leszűrést követően törjük össze a burgonyát. A vöröshagymát tisztítsuk meg, daraboljuk fel apróra, majd zsiradékon dinszteljük meg szép aranysárgára. A hagymát keverjük hozzá az áttört krumplihoz, ízesítsük sóval, borssal, és már el is készültünk. A köretünket pár percre sütőbe téve kicsit meg is piríthatjuk, ha úgy tartja kedvünk.

A sült oldalas azon melegében, de akár hidegen is isteni csemege. Ha nem kívánjuk hozzá a krumplit, akkor együk finom puha kenyérrel, amelyet kicsit tunkoljuk bele a sült zsírjába, „desszertként” pedig ropogtassunk hozzá valami savanyúságot! Mennyei élvezet!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Ha van étel, amely igazán megosztja a nagyközönséget, akkor az a pacal. Valaki vagy szereti, vagy utálja. Sokan úgy találkoznak vele először, hogy nem is tudják mi az, amit esznek, de ízlik nekik. Azok, akik eleve sejtik, hogy ez az étel nem más, mint a szarvasmarha elő-gyomra, nem igazán szoktak lelkesedni érte. Jómagam az első táborba tartozom, vagyis amikor átestem a „pacal-tűzkeresztségen”, halvány gőzöm sem volt róla, hogy mit falatozok éppen, egyszerűen csak roppantul ízlett. Aztán persze elmondták. Szerencsére csak egy nagy adag elpusztítása után. Ha előtte adják tudtomra, talán hozzá sem nyúlok. Így viszont történetem a pacallal úgy kezdődött, ahogy a kultuszfilmmé lett Casablanca zárul: „…azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.”

Hozzávalók:

-2 kg pacal

-5 fej vöröshagyma

-5-6 gerezd fokhagyma

-3 db paradicsom

-2 db zöldpaprika

-Fűszerpaprika, cseresznyepaprika

A pacalt forrázzuk le, majd egész borssal, babérlevéllel, egy kis vöröshagymával illetve fokhagymával fűszerezett sós vízben főzzük 1-1,5 órán át. Ezután vegyük ki, majd kissé kihűtve vágjuk vékony csíkokra.

Készítsünk pörköltalapot: az apróra vágott vöröshagymát zsiradékon dinszteljük meg, majd dobjuk rá a szintén kockákra darabolt paprikát, illetve paradicsomot. Amikor a paradicsom kezd szétfőni, nyomjuk a fokhagymát is a bográcsba, így pirítsuk tovább. Húzzuk le a tűzről, hintsük meg fűszerpaprikával, öntsük fel egy kevés vízzel. Fűszerezzük sóval, borssal, majoránnával, őrölt köménnyel, és egy kis darált cseresznyepaprikával. Ekkor kerül edényünkbe az előzetesen megabált, csíkokra metélt pacal. Fedő alatt, rövid lében, lassú tűzön főzzük készre, az elpárolgó folyadékot pedig időnként pótoljuk. Ha szükségesnek ítéljük, fűszerezzünk utána!

Tálaláskor adhatunk mellé főtt burgonyát, vagy friss, fehér kenyérrel is nekieshetünk! Ha sűrűbb szaftot szeretnénk, akkor főzhetünk bele csülökhúst, vagy épp körmöt is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Ezt a rém egyszerű kis piskótát már nagyon rég ki szerettem volna próbálni, aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy „na, majd legközelebb”.Kár volt vele ilyen sokáig várnom, mert a csipet-csapat egykettőre befalatozta az egészet, és nekem is igencsak ínyemre való volt a sütemény. Nem utoljára készítettem el, ezt lemerném fogadni! Ha valaki pedig úgy jár, mint mi-vagyis a nyakán marad egy jókora adag húsvéti csokitojás-az ehhez a vajas piskótához bátran felhasználhatja a „felesleget”!

Hozzávalók (ha 4-5 főnél nagyobb társaságnak készítjük, akkor nem árt megduplázni a mennyiségeket):

-15 dkg vaj

-10 dkg porcukor

-20 dkg liszt

-3 db tojás

-1-2 evőkanál tej

-1 csomag sütőpor

-2 evőkanál kristálycukor

-1 kis kávéskanálnyi fahéj

-Mazsola, csokidarabok, esetleg gyümölcsök a tésztába

Egy keverőtálba öntsük bele az előzőleg megolvasztott vajat, szórjuk rá a porcukrot, és keverjük ki jó habosra. Ezután egyenként adjuk hozzá a tojásokat, melyeket szintén dolgozzunk el alaposan. Jöhet a liszt, a sütőpor, a tej, valamint a szabadon választott „töltelék anyag”. Az eredeti receptben mazsola kerül a tésztába, de én a megmaradt húsvéti tojásokat tördeltem bele. Mikor a masszánkat jól összeforgattuk, nincs más dolgunk, mint vajazott, lisztezett sütőformába tölteni, ami lehet egy 18 cm átmérőjű torta-, de akár kuglóf-, vagy épp őzgerincforma is.

Sütőbe téve közepes lángon, 20-25 perc alatt megsütjük. Lehet, hogy ennél több idő is kell neki, villával ellenőrizzük a közepét, hogy még véletlenül se maradjon nyers! Amint elkészült a piskótánk, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd vegyük ki a sütőformából. A kristálycukrot, illetve a kávéskanálnyi fahéjat keverjük össze 5 dkg olvasztott vajjal, és ezzel az egyveleggel vonjuk be a süteményt.

Felszeletelve, esetleg porcukorral meghintve, vagy valamilyen mártással (csokoládé, vanília stb.) azon melegében tálalhatjuk is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Eljött, és el is múlt a Húsvét ünnepe. Ilyenkor literszámra folynak a különböző itókák, sonkák, tojások, kalácsok alatt roskadoznak az ünnepi asztalok. Ezekből az étkekből nálunk sem volt hiány, de úgy gondoltuk, ezúttal elkészítünk egy töltött dagadót is, arra az esetre, ha a sok locsoló eltüntetné a sonkát, és a töltött tojások garmadáját. Az örökké finnyás édesapám csupán ennyit mondott: „A legközelebbi töltött hússal ne várd meg a következő húsvétot!”

Hozzávalók:

-1 kg dagadó, melyet a hentesnél felszúrattam

-50 dkg gomba

- 2 db zsömle, vagy 2 szelet kenyér

-1 nagy fej vöröshagyma

-3-4 gerezd fokhagyma

-2 tojás

-Zsemlemorzsa

Első dolgunk, hogy elkészítjük a tölteléket: az apróra vágott vöröshagymát futtassuk meg egy kevés olajon, majd adjuk hozzá az áttört fokhagymát is. Ezután tegyük az edénybe a jól megmosott, cikkekre darabolt gombát, és erős lángon pirítsuk. Fűszerezzük sóval, borssal, majoránnával, valamint petrezselyemmel. Pároljuk el a gomba levét, és zárjuk el alatta a gázt. A zsömléket, vagy kenyérszeleteket áztassuk be, majd nyomkodjuk ki, és morzsoljuk egy tálba őket. Öntsük hozzá a gombát, a felvert tojásokat, picit sózzunk utána, és az egészet jól dolgozzuk össze! Ha nem elég „szilárd” a massza, akkor egy kis zsemlemorzsát szórhatunk még hozzá.

Szépen töltsük meg a dagadónkat, hústűvel zárjuk el a végét. Készítsünk egy egyszerű kis fűszerkeveréket só, bors, illetve őrölt kömény főszereplésével. Ezzel a keverékkel dörzsöljük be a husit. Zsírt, valamint egy kevés vizet öntünk alá, és lefedve 1-1,5 óra alatt szép pirosra sütjük.

Kenyérrel, vagy anélkül, esetleg valamilyen savanyúsággal, hidegen-melegen már fogyaszthatjuk is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Már egy ideje szemeztünk Fodrival a konyhapulton árválkodó gofrisütővel. Egy hűvös, szürke vasárnap délutánon úgy döntöttem, itt az ideje, hogy újra üzembe helyezzük a még évekkel ezelőtt Németországban vásárolt masinát. Apukánk készségesen sietett el a boltba a hiányzó hozzávalókért, ebből gondoltuk, hogy már ő is nagyon várta, mikor állunk neki végre sütögetni.

A tésztája roppant egyszerű, íme a hozzávalók:

• 1 kg finomliszt
• 1 l  tej
• 4 cs vaníliás cukor
• 10  tojás
• 20 dkg olvasztott margarin vagy vaj
• 1 cs sütőpor
• citromlé vagy citrom reszelt héja ízlés szerint
• 20 dkg cukor

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport és a vaníliás cukrot elkeverjük egymással, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, a tejet, a citromlevet és a szétválasztott tojások sárgáját. A tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, majd beleforgatjuk a másik masszánkba. Nem szükséges nagyon óvatoskodni, nem gond, ha hab összetörik, ettől még könnyű tésztát fogunk kapni. A masszánknak jó sűrűnek kell lennie, sűrűbbnek a palacsinta, vagy akár a kevert tésztájától is. Akkor jó, ha merőkanállal veszünk ki belőle, és a kanál aljáról éppencsak csepereg a tészta.

A már felmelegített sütő mindkét felét ecsettel megkenjük némi zsiradékkal, majd a közepére merünk annyi tésztát, ami nem terül el a széléig. Az első pár sütés után rá fogunk érezni a szükséges mennyiségre, mivel ha sokat teszünk, kifolyik az oldalán, ha keveset, akkor pedig nem lesz széle a sütinknek. :)

Mi pudinggal és lekvárral fogyasztottuk, de ízlés szerint tehetünk rá, Nuttellát, tejszínhabot, kakaót, fahéjat, gyümölcsöket és így tovább.

Diétás desszertként is elkészíthetjük, ha gesztenyeliszet és/vagy mandulalisztet, xilitet és kókusz- vagy pálmazsírt, esetleg olívaolajat, illetve szódabikarbónát használunk alapanyagnak, és a tejet vízzel helyettesítjük.

Jó étvágyat kívánok hozzá!