Tudni kell rólam, hogy hihetetlenül kedvelem a leveseket, napi szinten igényelném, ugyanakkor elég kritikus vagyok. Ritkán eszem igazán észbontóan finom és élvezetes leveseket. Jómagamnak lelkes kóstoló ellenére, nem igazán van érzékem az efféle ételek elkészítéséhez, ellenben Fodrival, aki ebben is kiemelkedően teljesít. Szóval ha már a sütik mennek, az egyéb főételek is viszonylag jól sikerülnek, kezdő szakácsként a levesek elkészítésének elsajátítása a következő célom.

Gondoltam, ha már a sárgaborsóval sikerélményem volt, újra krémlevessel próbálkozom, ám az eredmény nem lett tökéletes. Csak annyit mondok: csínján a fehérborssal. ;)

Hozzávalók:

-          kb másfél fej fokhagyma ( méretfüggő, az enyémek közepesek voltak)

-          kevés vaj

-          egy bögre tej

-          3-4 evőkanál liszt

-          só

-          bors

A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, majd kinyomjuk  őket fokhagymapréssel, ezután kb egy evőkanálnyi vajon közepes lángon dinszteljük a zúzott fokhagymát, ügyelve arra, hogy ne égjen le. Ha már épp pirulni kezdene, hozzáadunk kb fél liter vizet és hozzáadjuk a fűszereket. Míg felforr, a tejben csomómentesre keverjük a lisztet és hozzáadunk egy keveset a főzővízből majd behabarjuk vele a levesünket. Kicsit összeforraljuk, és ha megfelelő az íz és a sűrűség számunkra, sajttal vagy pirított kenyérkockával tálaljuk. 

Egyszer régen, a tündérszép mesékben édesapám hazaállított 4 kg mirelit zöldbabbal. Nagyot néztem, hiszen elvileg csak kenyérért indult el. „De hát le volt értékelve, nem lehetett otthagyni...” Így esett hát, hogy a fagyasztóba benyúlva zöldbabos zacskók seregével néztem farkasszemet. Rizs mindig van itthon. Tejföl szintén. Édesanyám éppen hazatoppant egy kis darált hússal. Minden jel arra mutatott, hogy az Isteni gondviselés rakott zöldbabot szán nekünk arra a napra. Ez ellen nem lázadozhattam, neki is álltam rögvest!

Hozzávalók:

-1 kg zöldbab (én mirelitet használtam)

-50 dkg darált hús

-20 dkg rizs

-1 nagy fej vöröshagyma

-3 gerezd fokhagyma

-1 nagy pohár tejföl

A zöldbabot sós vízben főzzük félpuhára, majd szűrjük le. A rizst szintén pároljuk félpuhára. A vöröshagymát vágjuk apróra, a fokhagymát törjük át. Egy serpenyőben kevés olajon dinszteljük meg a vöröshagymát, majd dobjuk rá a darált húst. Ha a hús kellően átpirult, szórjuk rá a fokhagymát, ízesítsük sóval, borssal, majoránnával, bazsalikommal, és egy leheletnyi oregánóval.

A tepsit vajazzuk ki, hintsük meg zsemlemorzsával. A félig főtt, leszűrt zöldbab felét terítsük el a tepsiben, ezután következik a rizs. A rizsrétegre locsoljuk rá a tejföl felét, majd a darált húsos réteg lép színre, melyet borítsunk be a maradék zöldbabbal. A rakottasunkat végül öntsük nyakon a maradék tejföllel. Bátran reszelhetünk sajtot is a tetejére!

Nem maradt más hátra, mint bedobni a sütőbe, és addig sütni, míg a teteje kellően megpirul. Ha úgy tartja kedvünk, tejföl helyett besamel-mártással is készíthetjük.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Ha van desszert, amely ízig-vérig magyarnak mondható, akkor az a Gundel palacsinta. Gundel Károly kreálmánya egy igazi hungarikum, amely a mai napig szemernyit sem vesztett népszerűségéből. Manapság nemigen lehet olyan éttermet találni, aminek az étlapján ne szerepelne ez a finomság.

Hozzávalók a diótöltelékhez (kb. 10 db palacsinta megtöltéséhez elegendő):

-2,5 dl tejszín

-10 dkg kristálycukor

-12 dkg őrölt dió

-12 dkg durvára darált dió

-Kb. 1 evőkanál fahéj

-2-3 evőkanál rum

-Pár szem mazsola

Hozzávalók a csokoládémártáshoz:

-10 dkg csokoládé

-2 db tojássárgája

-1 evőkanál vaj

-3 evőkanál kristálycukor

-2 teáskanál kakaópor

-1-2 evőkanál rum

-2 dl tej

Első dolgunk, hogy palacsintatésztát készítünk, és sütünk az itt leírtak szerint. Ha ezzel megvagyunk, neki is állhatunk a diótölteléknek: a tejszínt melegítsük fel kissé a kristálycukorral, majd szépen sorban adjuk hozzá a többi alapanyagot. Kis lángon forraljuk 1-2 percig, és már készen is van. Ha túl sűrűnek találjuk, akkor nyugodtan hígíthatjuk tejszínnel, vagy tejjel.

Ha megsütöttük a palacsintákat, illetve a forrázott diótölteléket is „kifőztük”, akkor már csak a csokoládémártás maradt hátra. Ezt a mártást a következőképp is készíthetjük: a két tojássárgáját a kristálycukorral verjük habosra, majd állítsuk vízgőzre. Tördeljük bele a csokoládét, szórjuk bele a kakaóport, a vajat, a rumot, és öntsük rá a tejet. Így kevergessük a vízgőz fölött 5 percig. Ha túl sűrűnek találjuk, tej hozzáadásával megoldhatjuk ezt a problémát.

Amikor ételünknek minden alkotóeleme rendelkezésre áll, szépen töltsük meg a palacsintákat a töltelékkel, és hajtsuk őket batyu, vagy háromszög alakba. A palacsinták egyik oldalát „lottyantsuk” meg a csokimártással, a másik felüket hintsük meg porcukorral, és már tálalhatjuk is!

Jó étvágyat hozzá!

A mai rohanó világban nem mindig tud az ember elég időt, és energiát szentelni a főzésre. De örök igazság, hogy nem kell órákon át a konyhában robotolnunk, hiszen pár pillanat alatt is fenséges lakomákat húzhatunk elő a cilinderből.

Hozzávalók:

-50 dkg csirkemell

- 1 fej vöröshagyma

-3 gerezd fokhagyma

-2,5 dl tejszín

A tisztított, apróra vágott vöröshagymát, és az áttört fokhagymát kevés olajon dinszteljük meg. Dobjuk rá a csíkokra, vagy kockákra vágott csirkemellet, és erős tűzön fehérítsük ki.  A tejszínt keverjük csomómentesre egy kevéske liszttel, és öntsük rá a húsra. Fűszerezzük sóval, borssal, currypor-ral, esetleg tárkonnyal, vagy egy csipetnyi reszelt gyömbérrel. Pár perc rotyogtatás után már kész is az ételünk.

Köretként párolt rizst adtam a tejszínes-currys csirke mellé, melyet a Rántott sajt-nál leírtak szerint készítettem el.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Jómagam, illetve családom hölgy tagjai imádják a tésztaételeket. Apa amolyan „ragadozó” alkat, nem válogatós mindaddig, amíg húst hússal lehet enni. Így döntöttünk ezúttal a milánói sertésborda mellett, amely kielégíti a mi tésztaigényünket, és apa húsimádatát is. Pár ismerőst hallottam már arról értekezni, hogy szerintük a milánói spagetti cseppet sem harmonizál a rántott hússal, de hát ízlések és pofonok ugyebár.

Hozzávalók:

-50 dkg spagetti, vagy makaróni tészta

-20 dkg sonka

- 20 dkg gomba

-15 dkg paradicsompüré

-1 nagy fej vöröshagyma

-3-4 gerezd fokhagyma

-20 dkg sajt

-Pár szelet sertéscomb, vagy karaj enyhén kiklopfolva

-Liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz

A spagetti, vagy opcionálisan makaróni tésztát főzzük ki forrásban lévő sós vízben, amelybe egy evőkanál olajat is tegyünk (a zsiradék meggátolja a tészta összeragadását). Eközben készítsük el a milánói ragut: kevés olajon dinszteljük meg az apróra vágott vöröshagymát, majd adjuk hozzá a vékony csíkokra (metéltre) darabolt sonkát, illetve gombát. Ezek után belekerül az edénybe a zúzott fokhagyma is, és az ételünket pár percig így pirítjuk tovább. A készülő milánóihoz keverjük a paradicsompürét, felöntjük annyi vízzel, hogy raguállományú maradjon. Fűszerezzük sóval, borssal, cukorral, oregánóval, bazsalikommal, egy leheletnyi rozmaringgal, illetve tetszés szerint kakukkfűvel is.

Minden bizonnyal a tésztánk is megfőtt közben, ha így van, akkor szűrjük le, és kicsit öblítsük át. A kifőtt spagettit keverjük össze a milánói raguval, ha szükségét érezzük, bátran ízesítsünk utána.

A hússzeleteket enyhén veregessük ki, sóval és borssal (pici őrölt kömény is számításba jöhet) fűszerezzük be, majd forgassuk lisztbe, felvert tojásba, legvégül pedig zsemlemorzsába. Nem maradt egyéb teendőnk, minthogy bő, forró olajban szépen megsütjük őket.

Tálaláskor a milánói spagettit szórjuk meg reszelt sajttal, helyezzük mellé a sertésbordát, és már fogyaszthatjuk is!

Jó étvágyat kívánok hozzá!