A nőnap a nők iránti tisztelet, és megbecsülés kifejezésének a napja. Mivel kicsiny családomban igen magasra rúg a hölgyek száma, minden évben ki kell eszelnem valami olyan meglepetést, amellyel a kedvükre tehetek. Ezúttal egy egyszerű, szerény kis nyalánksággal rukkoltam elő, amely nagy sikert aratott. Ez a kis édesség a túrógombóc, melyet vaníliamártással dobtam fel.

Hozzávalók (kb. 20 db gombóc lesz ebből a mennyiségből):

-1 kg tehéntúró

-4 db tojás

-16-18 dkg búzadara

-1 csomag vaníliás cukor

-Reszelt citromhéj

-Zsemlemorzsa

Válasszuk szét a tojásokat, a tehéntúrót borítsuk egy tálba, és villával törjük át. Adjuk hozzá a búzadarát, egy csipet sót, a vaníliás cukrot, a 4 tojássárgáját, valamint reszeljünk bele citromhéjat. Ezt a masszát keverjük össze jó alaposan, a tojásfehérjéből pedig kevés cukor hozzáadásával verjünk kemény habot. Ezt a habot óvatosan, több lépésben dolgozzuk bele a túróba, és 15-20 percre tegyük hűtőbe.

Egy nagyobbacska lábost töltsünk meg félig vízzel, hintsük meg egy csipet sóval és forraljuk fel. Amikor felforrt, vegyük ki a hűtőből a túrós masszát, és vízbe mártott kézzel formázzunk gombócokat belőle. Dobjuk bele őket a főzővízbe, és pár perc alatt el is készülnek. Amikor a túrógombócaink feljönnek az edény aljáról, mérsékeljük kissé a lángot, így a gombócok szépen megduzzadnak, és átpuhulnak majd.

Nem maradt más dolgunk, mint kevés olajon zsemlemorzsát pirítani, és a megfőtt gombócokat beleforgatni.

A vaníliamártást a sült-töltött almánál leírtak szerint készítettem el.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Valamelyik nap édesapám kijelentette, hogy ő most mennyire kívánja a májat. Nem gondolkozott túl sokáig, biciklire pattant, és elindult a henteshez megmustrálni az árut. Tudni kell apáról, hogy igen válogatós ember, így nála csakis a legjobb alapanyagok jöhetnek számításba. Minden bizonnyal elégedett volt a látottakkal, mert egy szép darab sertésmájjal tért haza, mi pedig nem vacakoltunk túl sokat, neki is ugrottunk a feladatnak.

Hozzávalók:

-1 kg sertésmáj

-2 nagy fej vöröshagyma

-3-4 gerezd fokhagyma

-2 db paradicsom

-1 db paprika

-Fűszerpaprika

A tisztított, apróra vágott vöröshagymát kevés olajon dinszteljük meg. Dobjuk rá a kockára darabolt paprikát, illetve paradicsomot, és főzzük így tovább. Ekkor mehet bele az áttört fokhagyma is. Rövid pirítást követően húzzuk le a gázról, hintsük meg fűszerpaprikával, keverjük el benne, 1-2 dl vízzel engedjük fel, és helyezzük vissza a tűzre. Az előzőleg alaposan kiáztatott, csíkokra, vagy épp kockára vágott májat szórjuk bele az elkészített pörköltalapunkba. Fűszerezzük borssal, majoránnával, esetleg csipetnyi őrölt köménnyel, illetve egy kevés darált cseresznyepaprikával, vagy hegyes erős paprikával. A máj hőkezelését nagy lángon, fedő alatt végezzük, és csakis a legutolsó pillanatban, vagy a tányérra szedve sózzuk! Erre azért van szükség, mert a sertésmáj annál jobban keményedik, minél több ideig tart az elkészítése, és ilyen szempontból a sóval is vigyáznunk kell (ezt a „keménységet” elkerülvén felhasználás előtt pár órára fokhagymás tejbe is áztathatjuk a májat). Főzés közben ellenőrizzük az ételünket, ha a máj belseje már nem véres, és átvette külsejének „barnás” színét, akkor készen van. Ilyenkor már nyugodt lelkiismerettel sózhatjuk.

Nem maradt egyéb dolgunk, mint főtt krumplit gyártani hozzá, de puha fehér kenyérrel is isteni! Ehhez az étekhez remekül passzol valamilyen savanyúság is.

A májnak jelentős a vastartalma, így fogyasztása mindenki számára erősen ajánlott!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

A nagy rohanásban nem mindig van időm főzőcskézni, a hétköznapjaim egészét sokszor az iskolában töltöm. A közeli pékség ugyan kiváló, de egy idő után unalmas és az ember ránézni sem tud a sok előre gyártott árura. Ha akad egy kis időm, mikor haza tudok szaladni, igyekszem valami villámgyors, de tartalmas, főtt ételt készíteni.

Mai vállalkozásom egy nagyon egyszerű és gyors főzelék/püré – kinek ahogy tetszik- méghozzá a spenót tükörtojással és főtt burgonyával.  Gyerekeknek is bátran tálalhatjuk natúrabb formában.

Hozzávalók:

-egy doboz mirelit paraj ( kb 350 g – természetesen friss spenótból az igazi , de a magamfajta városi egyetemistának most ez jutott :) )

- 4 gerezd fokhagyma

- tej

-1 zsemle

- só, bors

- 4-5 kisebb burgonya

-2 db tojás

Kezdetnek feltettem főni a meghámozott, felnegyedelt krumplikat. Míg puhultak, előkészítettem a spenót alkotóelemeit: a zsemlét kb két dl tejbe áztattam, megpucoltam a fokhagymagerezdeket, majd áttörtem őket. A zsemle a sűrítésben játszik szerepet, hisz ez a megoldás némileg egészségesebb, mint a rántás, valamint finomabb is: semlegesíti a spenót kissé kesernyés ízét. Egy lábasba tettem a parajt, és hozzáadtam a tejes zsemlét, majd fedő alatt óvatosan és gyakran kevergetve rotyogtattam. Fokozottan kell figyelni, mert elég hamar odakozmál. Ha szükséges tejet adunk hozzá, fűszerezzük sóval, borssal, esetleg ételízesítővel, és beletesszük az áttört fokhagymát. Gyakori kevergetés mellett összeforraljuk, majd ha ízre és sűrűségre is megfelelőnek találtuk, botmixer segítségével pépesítjük.

Ezután nincs más dolgunk, mint tükörtojást készíteni ( ami természetesen főtt tojás is lehet).  Ezúton megosztanám a technikámat, mert nem egy olyan remekül főző emberrel találkoztam, akinek valamiért a tükörtojása nem sikerült. Az én módszerem: serpenyőben felhevítek egy kevés vajat, lehúzom a tűzről, majd gyors mozdulattal beletörök két tojást, figyelve, hogy ne sérüljön a sárgája és ne folyjon túlságosan szét. Egy fedővel lefedem, majd közepes lángon sütöm. Nem szabad túl kicsin, viszont túl hirtelen sem, mert felrobban a sárgája, vagy túlságosan kiszárad, mire megsül. Ha tetszetős számunkra az állapota rácsúsztatjuk a parajpürénkre, és főtt krumplival tálaljuk.

Jó étvágyat!

A szakács szakma elvégzése után voltak még kételyeim a jövőmet illetően, sok kérdés felmerült bennem. Aztán hogyhogy nem, a régi/új iskolám megadta a választ: diétás szakácsképzést indítanak. Mindig is érdekelt engem ez a terület, hiszen a mai stresszes, rohanó, tébolyult világban egyre nő a túlsúlyos, vagy valamilyen betegséggel, esetleg szervi bajjal küzdő emberek száma. Egyik nap, mikor szokásos eszmecseréinket folytattuk Törpiriékkel, felmerült az ötlet, hogy az eddig tanult dolgok egy részét virtuális papírra vethetném ezen blog hasábjain. Előre bocsájtom, hogy nem vagyok dietetikus, sőt, diétás szakácsnak is csupán júniustól nevezhetem majd magam-ha a gasztronómia istenei is úgy akarják-, mégis megpróbálom körbejárni a különböző diéták világát, vagy legalábbis ennek az univerzumnak az általam már megismert szeletkéjét.

A kép forrása: www.aktivarpa.hu

Ha bármilyen formában felmerül a diéta kifejezés, az emberek többsége egyből azonosítja a fogyókúrák világával. A kettő között van némi átfedés, de korántsem ugyanarról beszélünk. A diéta egy speciális, különleges egészségügyi szempontokat figyelembe vevő étrend, mely életmódváltással jár. Az életmódváltás pedig előrevetíti a helyes táplálkozást.

Abban az esetben beszélhetünk helyes táplálkozásról, ha a szervezet energiaegyensúlya maximális mértékben biztosítva van. Ehhez az ideális állapothoz ismernünk kell az élelmiszerek energiatartalmát, a szervezet energiaszükségletét, valamint az energiahordozó tápanyagok eloszlását. Ezek a tápanyagok nem mások, mint a fehérje, a szénhidrát, a zsír, illetve bizonyos szerves savak.

A szervezet energiaszükségletét megannyi tényező befolyásolja, hiszen minden ember különböző. Az energiaigény függ az egyén alapanyagcseréjétől, a fizikai anyagcseréjétől, kortól, nemtől, súlytól, egészségi állapottól, de befolyásolja az éghajlat, a klíma, a terhesség, sőt, még a munkahely jellege, milyensége is.

A kép forrása: www.kiskegyed.hu

Manapság kétféle módon mérik az energiaszükséglet mértékét. Az egyik módszer a direkt kalorimetria, amikor is a szervezet hőleadását vizsgálják. A másik mérési módozat, az indirekt kalorimetria. Ekkor a szervezet oxigénfogyasztásából következtetnek a szervezet energiaszükségletére.

Sajnos ma már eljutottunk oda, hogy a kívánatos testtömeg, mint fogalom, egyre inkább eltolódik az álom kategóriába. Ilyen-olyan okból kifolyólag egyre több az elhízott, vagy épp túlsúlyos ember. Az ideális testsúlyt nem lehet nagy általánosságban megállapítani, ez is abból a már említett közhelyből ered, hogy minden ember különböző. Létezik persze megannyi módszer az ideális testtömeg kiszámítására, ilyen például a Broca-index: ha e módszer segítségével számolunk, akkor nincs más dolgunk, mint a cm-ben meghatározott magasságunkból kivonunk 100-at, és kapunk egy megközelítő értéket.  Ez természetesen közel sem szentírás, de arra jó, hogy -nagyjából belőjük azt a számot, amely ki-ki részére- a „tökéletes alak” vágyálmával kecsegtessen.

A kép forrása: www.hotdog.hu

A diétás téma óceánjába éppen elég nagy fejest ugrottunk ezzel a kis bevezetővel, remélem senkinek a buksija nem koppant a csempén, és legközelebb is velem tartotok! A következő alkalommal a rákellenes táplálkozás kerül terítékre!

Legyetek jók, ha tudtok! 

A Nővéremnél, és Törpirinél nemigen ismerek „paradicsomleves imádóbb” emberkéket. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen én is nagy hódolója vagyok a paradicsomos ételeknek. Nem meglepő tehát, hogy ilyesfajta étket elég sűrűn, és elég nagy mennyiségben kell gyártanunk. A hagyományos magyar fűszerezés óceánjából néhanapján áthajózunk a talján ízek tengerébe. Így tettünk ezúttal is.

Hozzávalók:

-360 g paradicsomsűrítmény (természetesen készíthetjük „friss” paradicsomból is)

-1 nagy fej vöröshagyma

-3 gerezd fokhagyma

-Levesbetétnek betűtészta, esetleg rizs

-A rántáshoz olaj, illetve finomliszt (kb. 2 evőkanál)

-Sajt

Az olajból és a lisztből készítsünk zsemleszínű rántást, és kissé pirítsuk meg. Ekkor öntsük rá a paradicsompürét, keverjük el, és engedjük fel vízzel. A vöröshagymát tisztítva, egészben adjuk hozzá a levesünkhöz, a fokhagymát pedig apróra vágva, vagy áttörve. Ha kedvünk tartja, főzhetünk bele megtisztított zellert is. Ízesítsük sóval, borssal, és cukorral. Amikor a levesünk felforrt, szórjuk meg bazsalikommal, oregánóval, és egy csipet rozmaringgal is. Nem maradt más dolgunk, mint –vagy a levesben, vagy külön- megfőzni a tésztát, esetleg rizst, és utolsó mozzanatként a fűszerek segítségével beállítani a végső ízvilágot.

Abban az esetben, ha paradicsomból készítjük és nem sűrítményből, akkor a következőképp járjunk el: a paradicsomokat mossuk meg, csumázzuk ki. Negyedeljük őket, és vízzel felengedve a vöröshagymával, zellerrel, fokhagymával főzzük puhára. A puhulás után vegyük ki a zöldségeket, és botmixer segítségével pépesítsük a levest, majd az elkészített zsemleszínű rántással sűrítsük be. Forraljuk ki, a fűszerek segítségével ízesítsük, majd szűrjük át, hogyha nem szeretnénk héjdarabkákkal találkozni. Abban az esetben, ha ez nem zavar minket, természetesen a „szűrést” ki is hagyhatjuk.

Tálaláskor megszórhatjuk reszelt sajttal, vagy épp kevés olajon pirított kenyérkockákkal is.

Bármilyen módon készítsük, az ízorgia nem marad el!

Jó étvágyat hozzá!