Ti szeretitek az olasz nyelvet? Mert én igen. Tanultam is 2 évig, vagy inkább tanították. Na és az itáliai ételeket kedvelitek? Az én válaszom erre is egy határozott igen. Spaghetti aglio, e olio. Magyarul fokhagymás spagetti. Így már messze nem annyira dallamos, de az íze az még mindig perfetto!

Hozzávalók:

-500g spagetti tészta

-5-6 gerezd fokhagyma

-1 dl olaj

-Egy kevés só, bors, petrezselyemlevél

-1 teáskanál tört chili

Sós, kissé olajos vízben főzzük al dente állagúra a tésztánkat. Amíg a spagettink készül, hevítsük fel serpenyőben az olajat, dobjuk bele a vékonyan felszeletelt fokhagymát, valamint a chilit (helyettesíthetjük erős paprikával is). Nagyon vigyázzunk rá, hogy se a fokhagyma, se a chili ne égjen oda. Ilyenkor ízlés dolga, hogy teszünk-e bele finomra vágott petrezselyemzöldet, vagy sem, én szórtam bele egy keveset. Ezután a dinsztelt fokhagymához öntsünk 2 dl félretett főzővizet. Az időközben megfőtt tésztát leszűrjük, és összekeverjük az olajos- fokhagymás-chilis „szósszal”. Ha szükségesnek érezzük, akkor sózzuk és borsozzuk meg kissé. A tetejét megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, esetleg petrezselyemmel és már kész is!

Akinek esetleg kissé száraz lenne ez az alap változat, az gazdagítsa bátran tejföllel, vagy kockákra vágott paradicsommal. Percek alatt az asztalra varázsolható, és igazán finom!

Jó étvágyat hozzá!

Gyorséttermek. Mindenki ismeri őket, rengetegen szidják, vagy épp imádják, de egy biztos: alig van ember, aki legalább egyszer ne fordult volna meg valamely híres-neves étteremlánc kifőzdéjében, vagy akár egy sarki büfében. Az a helyzet, hogy szakács létemre néhanapján engem is legyűr a csábítás, és bizonyos időközönként megmártózom a hamburger illattengerben.

Milliónyi tény, vagy legalábbis tényként közölt állítás hangzott már el a gyorskaják ellen tüntetők szájából. Édes mindegy, hogy miféle hamburgerről beszélünk, a húspogácsa mindig elengedhetetlen tartozéka. Igen ám, csak nincs az a farkaséhes vándor, aki korgó gyomorral azon kezd el gondolkozni, hogy vajon honnan jött, mennyi idős, és úgy általánosságban miféle husi került az ételébe. Talán jobban is járunk vele, ha nem kezdünk el ezen agyalni. Nyílt titok, hogy a gyorsétkezdék az általuk felhasznált húsok elég nagy részét más kontinensről szerzik be. A Nagy-Britanniában működő éttermekbe például Brazíliából, Argentínából, vagy épp Chiléből érkezik a szállítmány. Ezzel csupán annyi a gond, hogy a lefagyasztott húsok kb. 1 hónapot töltenek a hajók konténereiben. Azért ez a tény cseppet sem szívderítő...

Egyértelmű, hogy a gyorskaja „függőség” leginkább a fiatalabb korosztály problémája. Egy kiskrapeknak csábítóbb lesz egy hamburger, vagy épp hot dog, pláne ha kap mellé valamilyen ajándékfigurát is. Meglepő hát, ha előnyben részesíti ezt egy kiadós, egészséges húslevessel szemben? Persze itt jön képbe a szülő, akinek kötelessége (lenne) kezelni a helyzetet. De legalább megpróbálni. Csak a mai világban egyszerűbb bedugni a kölköt a TV elé 1-2 csomag chips- szel meg kólával, mint edzésre vinni. Nem hülyeség az az elmélet, miszerint mindent lehet fogyasztani, csak mértékkel. Az égvilágon semmi probléma nem lenne a havonta 1x-2x elfogyasztott gyorskajával, ha kellő mennyiségű mozgással párosulna. Itt jön a másik bibi. Manapság annyira kevés időt töltünk sportolással, és mozgással, hogy az már szinte elkeserítő. A gyerekek pedig ahelyett, hogy rúgnák a bőrt a grundon, elmennek a „Mekibe”, vagy „Burgerbe” és ott vitatják meg a napi eseményeket. Természetesen mindezt az után, hogy egy rakás sz..rt tömtek már magukba az iskolai büfékben.

Aki volt olyan bátor, és eljutott idáig, talán azt hiszi rólam, hogy egy megrögzött próféta vagyok, aki a sajburgerek ellen kampányol. Az igazság ennél árnyaltabb… az a szomorú, hogy tisztában vagyok ezeknek a mű kajáknak minden hátulütőjével, mégis megesik, hogy rájuk fanyalodom. Tagadhatnám, de minek: van, amikor megkívánom ezeket a „szemeteket”. Annak ellenére, hogy 1 hónap múlva kezdek egy reformkori konyhával foglalkozó tanfolyamot, nos… még így is beteszem a lábam hébe-hóba valamelyik gyorsétterembe. Folyamatosan szidom az egészet, mégis van, mikor beállok a tömegek sorába, és kikérem a sült krumplimat, a kólámat, meg a hamburgeremet. Ráadásul ízlik is.

Paradoxon, igaz? 

Apa tipikus magyar férfiembernek aposztrofálható, már ha ez a fogalom a húst hússal evő, gulyáslevest, pörkölteket és minden egyéb magyaros ételt mázsaszámra evő, és soha meg nem unó úriembert takar. Bizonyos mértékig kicsiny családunk minden egyes tagjára igaz a fent vázolt megállapítás, így nem meglepő, hogy asztalunk főképp magyaros fogások súlyától roskadozik. Noha bevallottan sertéshúst fogyasztunk legsűrűbben, azért a szárnyasokat sem vetjük meg. Sőt, egy jóféle csirke-, vagy épp kakaspörköltre szinte sohasem tudnánk nemet mondani. Ezúttal sem sikerült…

Piaci mustra során vettem egy szép, majdnem 2,5 kilós csirkét, melyet édesanyám hipp-hopp szétbontott és megkezdődhetett a főzőcskézés. Az alábbi hozzávalókra lesz szükségünk:

-1 szép nagy csirkére

-2 db paradicsomra, 1 db zöldpaprikára

-3 fej vöröshagymára

-3-4 gerezd fokhagymára

-Sertészsírra, sóra, borsra, köményre, fűszerpaprikára

A galuskához:

-70 dkg lisztre

-3 tojásra

-Sóra, szerecsendióra, 1-2 dl olajra

Ha beszereztünk mindent, amire szükségünk van, akkor neki is veselkedhetünk a „kotyvasztásnak”.

A vöröshagymát vágjuk apróra, a fokhagymát törjük át, a paprikát és a paradicsomot daraboljuk kockákra.

Készítsünk egy jófajta kis pörköltalapot a következőképp: a vöröshagymát zsiradékon dinszteljük meg, tegyük rá a kockákra vágott paradicsomot és paprikát. Ha a paradicsom szétfőtt, dobjuk bele az áttört fokhagymát. Ezután húzzuk le a tűzről, hintsük meg fűszerpaprikával, egy kevés vízzel öntsük fel, és helyezzük vissza a gázra. Egy hangyányi csípősséget adjunk neki cseresznyepaprika hozzáadásával. Rotyogtassuk pár percig a pörköltalapunkat, az elpárolgó vizet pótoljuk, ha kell. Sózzuk, borsozzuk, őrölt köménnyel fűszerezzük. Ha ezzel megvagyunk, akkor dobjuk bele az előzetesen kissé megsózott, bontott csirkehúst, engedjük fel vízzel, és rövid lében pároljuk készre.

Köretkén sós burgonyát, vagy galuskát adunk hozzá. Én jobban preferálom a nokedlit, így azt készítettem el. Tegyünk fel sós vizet forrni, és állítsuk össze a tésztát: öntsük a lisztet egy keverőtálba, üssük rá a tojásokat, sózzuk meg (egy kevés szerecsendióval is megbolondíthatjuk), majd víz hozzáadásával dolgozzuk össze a masszát. Ezután szaggató segítségével a vízbe szaggatjuk, megfőzzük, leszűrjük. Öblítsük le alaposan, majd 1-2 dl olajat locsoljunk rá és keverjük össze. A zsiradék megakadályozza, hogy a köretünk „mászkossá” váljon.

A köretet a tányér bal oldalára helyezzük, mellé tesszük a húst, pörköltszaftot merünk a tetejére, valamint egy kevés tejföllel meglocsolva már tálalhatjuk is.

Jó étvágyat hozzá! 

Drága szerkesztőtársam, Fodri ma ünnepli 20. születésnapját, én pedig ennek alkalmával neki veselkedtem életem első tortájának, mely ugyan nem sikerült tökéletesre, de első próbálkozásnak megteszi.

Első szedett-vedett tortámhoz első körben sütöttem két lap piskótát: egy fehéret és egy kakaósat. Míg hűltek elkészítettem a krémet: egy csomag vaníliapudingot megfőztem tejben, összekevertem 20 dkg porcukorral és 20 dkg vajjal és ugyanennyi kókuszreszelékkel. Ezzel ragasztottam össze a lapokat, végül egyszerű tortabevonó csokival  bevontam. Kókuszreszelékkel és kókuszgolyókkal díszítettem.

Ezúton is kívánok nagyon boldog születésnapot, Fodrinak, a legeslegjobb kis szakácsnak, barátnak és társnak! 

A hosszúhétvégének köszönhetően megint bajban voltam, hogy mit alkossak, ami gyors, de finom és lehetőleg több napra elegendő táplálékot nyújt. Mivel a programjaim is felsűrűsödtek ezekben a napokban, hirtelen ötlettől vezérelve ütöttem össze egy gyors ebédet: fűszeres rántott csirkecomb, sült burgonyával.

Az ötlet onnan eredt, hogy Fodrival ma tettünk egy sétát a piacon, és persze elkerülhetetlenül belebotlottunk a legszebb árukba, melyek szinte kínálták saját magukat. Így elcsábultam az egyik, hagyományos , házi savanyúságokat árusító pavilonnál, és mindjárt vásároltam is igazi csípős almapaprikát, kovászos uborkát és guszta apró gyöngyhagymát. Ezután ért a felismerés, hogy nincs semmi amivel  megehetném, így betértünk a henteshez, ahol nagy örömömre találtam pár gyönyörű zsenge csirkecombot.

Mai villámebédünkhöz tehát szerezzünk be:

-          alsó csirkecombot attól függően hány személyre készítjük el

-          burgonyát

-          valamilyen szárnyas, magyaros fűszerkeveréket, de magunk is keverhetünk

-          tojást, lisztet, zsemlemorzsát a panírozáshoz (lehetőleg házi készítésűt)

Kezdetnek hidegvízbe áztatjuk a combokat, hogy biztosan szép tiszták legyenek és mialatt lubickolnak megpucoljuk a krumplikat, felszeleteljük és szintén vízbe tesszük őket.  A husiról leitatjuk a vizet, majd bekenjük a fűszerünkkel. Én magyaros keveréket használtam, ettől szép pirosas lett a pipi.  Ha ezzel készen vagyunk kezdhetjük beforgatni a már ismert módon: liszt, tojás (melybe bátran önthetünk egy kis tejet) és végül szemlemorzsa. Ezután nincs más dolgunk, mint kisütni a burgonyát és a husikat. Érdemes fedőt használni, így a hagyományos panír helyett fűszeres, ropogós bundát kap, belül pedig omlós, puha lesz a hús, valamint elkerüljük, hogy véres maradjon.

Tálalhatjuk bármilyen savanyúsággal, de más körettel is. Jó étvágyat hozzá!