Sziasztok! Apróchef - Fodri nővérkéje vagyok. Mondhatnám, hogy tőlem tanult az öcskös főzni, de nem mondanék teljesen igazat. Mitöbb, mostanában már én kérdezek tőle, ha valamiben nem vagyok biztos. Magamról annyit, hogy vezettem már saját háztartás, jelenleg éppen a következő pasijelöltet keresem, akit megfoghatok a gyomrán keresztül. :)

Bemutatkozásképpen egy olyan receptet gondoltam megosztani veletek, ami még a Maxima hasábjain is megjelent, így mutatkozva be az országos porondon.

Parajos galuska fokhagymás tejföllel

Hozzávalók: liszt,víz, só, tojás, mélyhűtött vagy friss nyers paraj, tejföl, fokhagyma, sajt

Borzasztó egyszerű, könnyen és gyorsan elkészíthető, és még pénztárcakímélő is. A galuska mennyisége a vendégül látandók számától függ persze, de két főre  elegendő kb. 20 dkg liszt, melyet csomómentesre elkeverünk csipetnyi sóval, vízzel és két tojással, majd forrásban lévő sós vízbe szaggatjuk. Ha a galuskáink feljöttek a víz tetejére, leszűrjük, majd zsiradékon megforgatjuk őket. Eközben pici vajon felolvasztjuk a parajt (természetesen nyáron főzhetünk nyers parajt is), ízlés szerint pár gerezd fokhagymát törünk rá, sóval ízesítjük. Vizet ha szükséges, adhatunk hozzá, de ne legyen híg, hiszen akkor nem tudjuk majd összeforgatni a kész galuskánkkal. Ha véletlen mégis több vizet sikerült hozzáadni, nyugodtan forraljuk picit tovább, míg elfő a fölös leve. Ezután forgassuk össze a galuskával. 

Kis pohár tejfölben ízlés szerint elkeverünk egy-két fej apróra vágott, vagy tört fokhagymát, és nyakon öntjük vele a parajos galuskánkat. Sajttal megszórva még ízletesebb.

Tipp: jénai tálban rakottként is elkészíthetjük, így is isteni finom lesz.

Előfordul, hogy az embert nosztalgikus érzések kerítik hatalmába. Ilyen az, mikor a kisgyermekkorára gondol, vagy épp élete első csókjára. De bizony nosztalgiának hívjuk a jó öreg menzai kaját is, aminek egyik legjelesebb képviselője a grízes tészta volt. Emlékszem, mennyire nagy becsben tartottuk a tésztahalom közepére odabiggyesztett nyúlfarknyi kis baracklekvárt, miközben a tanári asztalra sandítva morcosan vettük tudomásul, hogy ezek már megint mennyivel többet kaptak. Óó, azok a régi szép idők…

Hozzávalók:

-1 csomag széles metélt

-Búzadara

-Porcukor, lekvár

A képen kevésbé látszik, de nem spóroltam ám a grízzel. :)

Forraljunk sóval ízesített, és pár csepp olajjal dúsított vizet. Ha felforrt, tegyük bele a tésztát és főzzük készre, majd szűrjük-, és öblítsük le.

Eközben serpenyőben kevés olajat hevítünk, beleszórjuk a búzadarát, és aranysárgára pirítjuk. Elzárjuk a gázt, ráöntünk 2 dl forró vizet (vigyázzunk, nehogy megégessük a kezünket), kicsit megkeverjük, és pár percre lefedjük. A gőz hatására szépen megpuhul a grízünk, melyet aztán villával áttörünk, és a tésztával összeforgatunk.

Tálalásnál gazdagon locsolunk rá valamilyen lekvárt (szerény véleményem szerint erre az ételre a baracklekvár az igazi), és meghintjük porcukorral.

Amellett, hogy finom, még emésztési-, és gyomorbántalmakra is pazar megoldás ez az egyszerű kis étek!

Jó étvágyat hozzá!

Hosszú idő után ismét meglátogattam szülővárosomat és kis családomat Zalaegerszegen, és elhatároztam, hogy egy fincsi sütivel lepem meg őket, megmutatva mennyit tanultam Szegeden a sütés-főzés rejtelmeiről. Nagy lelkesedésemet azonban letörte a tény, hogy az otthoni gáztűzhely sütője felmondta a szolgálatot. Fodri viszont mindig azt mondja nekem, hogy ne pánikoljak, hanem legyek kreatív. ÉS milyen igaza van. Nos ebből született meg a banános piskóta, melyhez szinte alig kell valami, gyors, pofonegyszerű, az íze pedig felejthetetlen.

Szükségünk lesz:

-          4 darab banánra

-          2 nagy doboz tejfölre

-          egy csomag vaníliás cukorra

-          kb 10 dkg porcukorra

-          kakaóporra

-          egy csomag (200 g-os) babapiskótára

Ezekkel a hozzávalókkal roppant egyszerű dolgunk van: a tejfölt összekeverjük a por- és vaníliáscukorral, a banánokat felkarikázzuk, majd egy jénai edénybe rétegezzük. Először kikenjük a tál alját és oldalát a tejföllel, majd piskóta-banán-tejföl sorrendben telerakjuk az edényt, míg el nem fogynak az alkatrészeink. A legfelső réteg banán, tejföl és kakaópor legyen. Ezután 1-2 órára hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek és a piskóta is puha legyen. Ezután fogyaszthatjuk is.

Jó étvágyat!:) 

Rakottakat készíteni mindig is pepecselős meló volt. Kis túlzással ahány összetevője van az ételnek, annyi mindent kell külön-külön elkészíteni ilyen olyan módon. A sok vesződség dacára azonban egyet bizton állíthatok: a végeredmény minden bosszúságért kárpótolja az embert. Nem volt ez másként mai alanyunkkal sem.

Hozzávalók:

-1,5 kg savanyú káposzta

-1 kg darált hús

-3 fej vöröshagyma

-6 gerezd fokhagyma (3 gerezd a husihoz, 3 a tejfölbe)

-30 dkg rizs

-2 nagy pohár tejföl

-Egy kevés füstölt szalonna, fűszerpaprika illetve kolbász

Vágjuk apróra a vöröshagymát, majd a felét fonnyasszuk meg felhevített zsiradékon. Húzzuk le a tűzről, hintsük meg pirospaprikával, tegyük rá a kimosott savanyú káposztát, és öntsük fel vízzel. Sózzuk, borsozzuk, ezután pároljuk félig puhára.

Egy serpenyőben olvasszuk ki a kis kockákra darabolt szalonnát, tegyünk hozzá sertészsírt, ha szükséges. A szalonnakockákra dobjuk rá a maradék vöröshagymát, dinszteljük meg, majd „öntsük” hozzá a darált husinkat. Pirítsuk kifehéredésig, ekkor sóval, borssal, majoránnával, valamint áttört fokhagymával fűszerezzük. Ha a hús is félpuha, a kolbászt felkarikázzuk, majd a szalonnás husival összeforgatva lehúzzuk a tűzről. Ezek után elkészítjük a párolt, vagy főtt rizsünket is. Amint ezzel is megvolnánk, a két doboz tejfölt öntsük egy kisebb keverőtálba, sózzuk, borsozzuk, és szórjuk bele az apróra vágott fokhagymát. Ha picit folyósabb állagúra szeretnénk, akkor vízzel dúsítsuk.

Egy tepsit, vagy a kényünk-kedvünk szerint választott sütőalkalmatosságot kenjünk ki zsírral. Rátesszük a káposzta egyharmad részét, ezen eloszlatjuk a rizst, majd a húst. Ismét egy réteg káposzta következik, melyet meglocsolunk a fokhagymás tejföllel. Végül a megmaradt rizst, húst, és káposztát az eddigi sorrendnek megfelelően rétegezzük. Tejföllel ezúttal is „bevonjuk” a káposztánkat, megszórjuk egy kevés pirospaprikával, és mehet is a sütőbe, ahol közepes lángon addig sütjük, amíg a rakottunk teteje szépen megpirul.

Most készítettem először Erdélyi rakott káposztát, de biztos, hogy nem utoljára. A kis családomnak nem kellett kétszer mondani, asztalhoz ültek és szélsebesen el is pusztították a maguk részét. Mondjuk, ez alól én sem vagyok kivétel…

Jó évágyat hozzá!

Ha az újév első napján lencsét eszünk, akkor pénz áll a házhoz. Legalábbis a néphit szerint. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne készíthetnénk és fogyaszthatnánk az év bármely napján valamiféle lencséből készült ételt. Tudtátok, hogy a rómaiak is nagy becsben tartották? Halottaikat sóval, és lencsével küldték el utolsó útjukra. Mi ugyan nem indulunk efféle túrára, csupán eszünk egy jóféle lencselevest. Finomabb, és melengetőbb étek nem is kerülhetne asztalunkra egy hűvös csütörtöki napon, nemde?

Hozzávalók:

-0,5 kg lencse

-2 db sárgarépa

-2 db gyökér

-1 nagy fej vöröshagyma

-4 gerezd fokhagyma

-1 nagy pohár tejföl

-Kolbász, sonka, füstölt hús, tetszés szerint

-Liszt, zsír a rántáshoz

A lencsét elkészítés előtt 1-1,5 órával áztassuk be, majd öblítsük le. Ezután tegyük fel főni vízben (füstölt lében a legfinomabb), babérlevéllel, sóval, valamint egy kevés borssal. Ha felforrt, habozzuk le. Amikor a lencsénk félig megfőtt, akkor adjuk hozzá a tisztított, kockákra vágott sárgarépát, és gyökeret. Amíg a levesünk fő, addig készítsünk egy zsemleszínű rántást, melybe beletesszük az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, egy kevés aprított petrezselymet, és fűszerpaprikával „megszínezzük”. A rántást simára keverjük tejföllel, valamint a lencse főzőlevével, és berántjuk az ételünket. Átforraljuk, beledobjuk az előzőleg lepirított kolbászdarabokat. Szükség esetén utánízesítünk, mustárral, esetleg pár csepp ecettel állítjuk be a leves végső ízét. Főzzünk bele apró galuskákat, vagy valamilyen tésztát. Készíthetjük kockákra vágott, lepirított baconnel, sonkával, egyéb füstölt húsokkal, esetleg virslivel.

Jó étvágyat kívánok hozzá!