Korábban a kenyérlángossal igyekeztünk megidézni a hideg téli esték hangulatát, ám hogy teljes legyen a harmónia meg kell említenünk egy italt, mely elengedhetetlen kelléke a karácsonyi vásároknak. Ugyanakkor fogyasztásához nem kötelezőek az ünnepek, bátran elkezdhetjük gyártani most, hogy a hideg egyre biztosabban és határozottan befészkelte magát mindennapjainkba. A szóban forgó itóka nem más, mint a forralt bor, melynek ízesítésével nyugodtan kísérletezhetünk. Ideális családi, baráti körben, vagy csak kettecskén egy romantikus este alkalmával. Mi halottak napja apropójából koccintottunk ezzel a nedűvel, megemlékezvén elhunyt szeretteinkről. Felemlegettük, és megidéztük a sok szép régi emléket, a borocskának köszönhetően pedig hagytuk, hadd járjon át minket a kellemes melegség, mialatt az eső fáradhatatlanul ostromolta ablakainkat.

A házi kis forralt borunkhoz a következő hozzávalókra lesz szükségünk:

-1 üveg száraz fehér, vagy vörösbor

-5 evőkanál cukor (ez ízléstől függően változhat)

-Pár szem egész szegfűszeg

-Őrölt-, vagy 2 rúd egész fahéj

-3-4 db citromkarika, vagy egy kevés citromlé

-2-3 dl víz

A bort öntsük egy lábosba, adjuk hozzá a cukrot, a fahéjat, a szegfűszeget, valamint a 2-3 dl vizet. Nem túl nagy lángon forrás közeli állapotig hevítsük fel, és időnként keverjük meg. Ügyeljünk rá, hogy ne forraljuk túlságosan a nedűnket, mert az roncsolja az aromáját. Ekkor tegyük bele a citromkarikákat, vagy a pár csepp citromlevet. Ha szükségesnek ítéljük, akkor plusz cukor hozzáadásával állítsuk be a nekünk megfelelő édességet. Elkészülte után szűrjük át, ha kedvünk tartja. Végül már csak két teendőnk maradt: az egyik, hogy még forrón töltsük bögrékbe és kínáljuk körbe vendégeink között. A másik, hogy gyűjtsük be az elismerő szavakat.

Próbáljátok ki bátran ezt a percek alatt meglévő, rém egyszerű receptet! Élvezzétek a közelgő hideg téli estéket meghittebbé varázsoló forralt bor ízét, és aromáját! 

A jó öreg pulykát apa kivételével mindenki szereti, noha nem annyira, mint a csirke-, sertés-, vagy épp marhahúst. Viszonylag ritkán kerül terítékre nálunk, főképp ünnepekkor. Ám természetesen nem csak karácsonyi étkeket lehet gyártani ebből a szárnyasból, a szürke hétköznapokat is megfűszerezhetjük vele. Egy rozmaringos, tejszínes pulykaragu ebédre, vagy vacsorára? Ugye, hogy nem hangzik rosszul!

Hozzávalók:

-1 kg bőr és csont nélküli pulykamell

-3 dl tejszín

-30 dkg gomba (én e nélkül készítettem legutóbb, így is, úgy is nagyon finom! )

-1 fej vöröshagyma

-Só, bors, petrezselyemzöld, őrölt rozmaring, liszt

A pulykamellet kockázzuk fel, vagy vágjuk csíkokra. Kevés zsiradékon dinszteljük meg az apróra vágott vöröshagymát, majd dobjuk rá a kényünk- kedvünk szerint feldarabolt husikat. Erős tűzön hirtelen pirítsuk meg, majd sózzuk, borsozzuk, és szórjuk meg az őrölt rozmaringgal. A megmosott, cikkekre vágott gombát hozzáadjuk, lepirítjuk. Mehet bele az összevágott petrezselyemzöldje is. Egy kevés lisztet hozzáadva sűrítjük, majd a tejszínnel felöntve készre pároljuk.

Köretként párolt rizst, vagy akár egy könnyű zöldségfelfújtat is adhatunk. Jómagam kis túlzással ötvöztem a kettőt, és zöldséges rizzsel tálaltam. Párolt rizs készítése: a rizst olajban felforrósítjuk, majd felöntjük a súlyának megfelelő kb. 2x-es mennyiségű forró vízzel. Sózzuk, majd fedővel letakarva sütőben készre pároljuk. Petrezselyemzöldjével díszíthetjük.

A pulykamellből számos étel kreálható. Süthetjük magában, megtűzdelve (füstölt szalonnával, fokhagymával, mandulával, szegfűszeggel, aszalt gyümölcsökkel) töltve, vagy egészben. A legkülönfélébb bundázási eljárásokkal íncsiklandozó bő zsírban sülteket alkothatunk belőle. Bárhogy döntsünk is, a pulykából készült ételek rendkívül finomak, egészségesek, és számtalan elkészítési móddal kecsegtetnek. Ne várjunk hát az ünnepekig a pulykafogyasztással!

Jó étvágyat kívánok!

Ha emlékezetem nem csal, még egy levest sem hoztunk el nektek, így ideje pótolni ezt a hiányosságot. Fogyasztásuk nemzetenként más-más hangsúlyt kap. Érdekesség, hogy míg nálunk főképp délidőben, addig Franciaországban, vagy Angliában esténként kerül asztalra ez a fogás. Leveseinknek leginkább étvágyfokozó szerepe van, így értelemszerűen étkezéseink első szakaszában hárul rájuk fontos szerep.

Mai alanyunk egy krémleves. A krémlevesek tulajdonképpen legírozott, montírozott pürélevesek. E két eljárásnak köszönhetően zsiradékot és fehérjét viszünk ételünkbe, ezzel növelve a tápértékét, valamint élvezeti értékét is. Hogy ez mit is jelent tulajdonképpen? Mindjárt kiderül.

Szükségünk lesz:

• 50 dkg csiperkegombára
• 3 dl tejszínre
• 1 fej vöröshagymára
• 2 db zsemlére, melyet helyettesíthetünk kenyérrel, kiflivel, vagy baguette-el is
• Sóra, borsra, valamint lisztre
• Egy kevés vajra
• Esetleg 1-2 db tojássárgája a legírozáshoz, ám a krémlevesek készítésekor általában nem használnak tojássárgáját. Ennek oka talán az lehet, hogy melegítés hatására kicsapódik, így jelentősen rontja az étel minőségét.

A tisztított, finomra vágott vöröshagymát futtassuk meg vajon, majd tegyük rá a megmosott, lereszelt-vagy nagyon apróra vágott- gombát, sózzuk, borsozzuk. A vizet párologtassuk el, kevés liszttel megszórva rövid ideig pirítsuk. Ezután vízzel, esetleg ha rendelkezésünkre áll, akkor csontlével engedjük fel. Forraljuk ki, majd az egészet botmixer segítségével pürésítsük össze. Ha a legírozáshoz (tejszínben elkevert tojássárgája) használunk tojássárgáját, akkor közvetlenül csak tálalás előtt végezzük ezt a műveletet. Ha azonban elhagyjuk (én is ezt tanácsolom) akkor a pürésítés után szépen öntsük hozzá a tejszínt a levesünkhöz, keverjük selymesre, majd tegyünk vajdarabkákat a tetejére (montírozás).

Levesbetétként szervírozhatunk mellé pirított zsemle, vagy kenyérkockákat. Ha kiflivel dolgozunk, vágjuk fel szép karikákra, kissé vajazzuk meg, hintsük meg reszelt sajttal, és pár perc alatt pirítsuk készre.  Krémlevesünkből 2-2,5 dl-t számítsunk egy adagra, melyet akár porceláncsészében is tálalhatunk.

Kis túlzással pillanatok alatt elkészíthető, ráadásul nagyon finom. Ennél jobb párosítás pedig nemigen létezhet, már ami a főzőcskézést illeti.

Jó étvágyat hozzá! 

Úgy tűnik egy időre elbúcsúzhatunk a meleg nyár-végi napoktól, kerti sütögetésektől, hűsítő ételektől és italoktól, hogy átvegye a helyüket a kocsonya, töltött káposzta és egyéb testet és szívet melengető ünnepi eledel. A ködös őszi napok már felkészítenek minket lélekben a hamarosan esedékes utcai vásárokra, aminek két elengedhetetlen kelléke a forralt bor és a kenyérlángos. Ha a karácsonyi vásárban való séta romantikus, meghitt hangulatát nem is tudjuk megidézni, Fodrival belevágtunk egy adag töki pompos készítésébe, legnagyobb örömünkre- sikerrel! :) 

A házi kenyérlángos hozzávalói:

-          50dkg liszt

-          50 g élesztő

-          3-4 burgonya

-          kb. 1 dl olaj

-          2 dl tej

-          kevés cukor

A feltéthez:

-          lilahagyma

-          2-3 gerezd fokhagyma

-          húsos szalonna vagy kolbász, esetleg mindkettő

-          tejföl

-          sajt

Kezdetnek a megpucolt és felkockázott krumplikat sós vízben feltesszük főni. Az élesztőt langyos tejbe morzsoljuk, kevés porcukrot, valamint annyi lisztet adunk hozzá hogy palacsinta tészta sűrűségű masszát kapjunk. Habverő segítségével összekeverjük, majd lefedve kelni hagyjuk. Kb. negyed óra leforgása alatt 2-3szorosára nő.

Ha megdagadt a kovász és megfőtt a burgonya, leszűrjük, majd krumplinyomóval áttörjük. A fél kiló lisztet kissé meglangyosítjuk, hozzáadjuk a burgonyát, sót, olajat és a felfuttatott élesztőt. A tésztát jól kidolgozzuk, dagasztjuk.. Konyharuhával letakarjuk és kb 25-30 percet pihentetjük, ami ez alatt duplájára kel. Eközben felkockázzuk a szalonnát, kolbászt, és vékony karikákra vágjuk a hagymát, lereszeljük a sajtot. A tejfölbe fokhagymát nyomunk, sóval, borssal ízesítjük. Kevés víz hozzáadásával hígíthatjuk. A feltétek mennyisége, aránya ízléstől függ. 

Közepes hőfokon (kb. 180 fok) előmelegítjük a sütőt. A megkelt tésztát lisztezett deszkán kb egy centi vastagra nyújtjuk, majd kiolajozott tepsibe helyezzük. Villával több helyen megszúrjuk, majd elősütjük, kb. 10  perc leforgása alatt. Ha a teteje megszilárdult kivesszük, megkenjük tejföllel, megszórjuk a szalonnával, kolbásszal, hagymával és végül a reszelt sajttal.

Készre sütjük kb. 15-20 perc alatt, többször ellenőrizve, hogy a közepe is átsül-e. Frissen, melegen tálaljuk, meglocsolva tejföllel, pirospaprikával díszítve. 

Jó étvágyat kívánunk hozzá! 

A sok rohanás közepette megértük a hosszú hétvégét is. E négy napon szinte mindenki fellélegzett egy kicsit, és pihent, már amennyire lehetséges. A parányi szünidőt kihasználva ismét felnyaláboltuk magunkat, és ugrottunk egy jó nagy fejest a kalocsai életbe. Pontosabban a kalocsai fűszerpaprikába. Merthogy a mezőgazdaságban nincs pihenés, ezt pedig első kézből tapasztalhattuk Törpirivel keresztanyám paprikaföldjén.

Jó szokásunkhoz híven nem munkával kezdtük újabb kalocsai körutunkat, hanem megérkezésünket ünnepelvén lecsaptunk pár pofa sört, bort, esetleg Hubertust, meg úgy nagyjából mindent, ami terítékre került. Míg a napszámosok javában csipkedték a paprikát, én is méltó helyemre kerültem: a konyhába. Kicsiny családom tagjai is bőszen belevetették magukat a paprikatengerbe, jómagam pedig-Törpiri hathatós segédletével- egy kiadós tyúkhúslevessel, túrós csuszával, valamint sült bőrös malachússal, és egyéb finomságokkal igyekeztem feltölteni egyre üresedő energiatartályaikat. No persze nem maradhattunk ki a szórásból, így elsajátítottuk a paprika csipkedés műveletét is. Nem tartom magam sem „nagyvárosi” gyereknek, sem nyápicnak, de bizony-bizony: ez a női munkának titulált monoton művelet egy jókora vízhólyaggal ajándékozta meg a mutatóujjamat. Ezúttal is ráeszméltem, hogy a mezőgazdaság bizony piszkosul kemény meló.

A következő napon kalandjaink újabb színtere keresztanyám földje volt. Megtudhattam pár okosságot, elleshettem pár fortélyt a paprika fellegvárában. Ráadásul egy ízig-vérig kalocsai tolmácsolásában. A fűszerpaprika őrlemény kétféle paprikából készülhet: fűszerpaprikából, vagy cseresznyepaprikából. Háromszor szedik le a termést, és mindannyiszor csak a bepirosodott „bogyókat”. Szedés után zsákokban, ládákban, vagy a falakra fűzve és akasztva tovább szárítják, érlelik. A végső mozzanat pedig a darálás, őrlés, melyet a tisztítás előz meg. Nekünk Törpirivel a harmad szedésben volt szerencsénk segédkezni, „beálltunk” napszámosnak. Friss levegő, napsütés, jó társaság… többet nem is kívánhatna az ember. Igen ám, de a paprikák alacsonyan vannak, én meg magas vagyok. Egy idő után a derekam kezdte kinyilvánítani nemtetszését. Sebaj, gondoltam magamban, dolgozz csak. Hiszen a munka nemesít. De azért ezúttal is ráeszméltem, hogy a mezőgazdaság bizony piszkosul kemény meló.

Kiruccanásunk utolsó napján picit pihentünk, keresztanyám boldogan konstatálta, hogy a rengeteg munka nemsokára meghozza gyümölcsét, na és persze ezúttal is megadtuk a bendőnknek, ami jár: került az asztalra nyúlcomb rácosan elkészítve, muffinok garmadája, káposztás rétes, almás lepény… meg is éhezem mindjárt, ahogy eszembe jut a megrakott étkezőasztal emlékképe.

Ámde minden elmúlik egyszer, a napok telnek, mi pedig ismét itthon vagyunk Szegeden. A fűszerpaprika nagy hatással van a családunkra. A szegedi, illetve a kalocsai paprika joggal világhírű, én pedig szegedi vagyok, édesanyám révén kalocsai gyökerekkel. Micsoda párosítás… Noha nem szakmám, élvezem, hogy néhanapján segíthetek, és dolgozhatom keresztszüleimmel, és ezzel a kissé bolond, bugyuta, de nagyon nagyon szerethető bagázzsal.  Biztos vagyok benne, hogy látjuk még egymást a paprikafölddel. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság bizony piszkosul kemény meló.