Törpiri kollegina nemrég ismét egy egyszerű, de annál nagyszerűbb sütivel kápráztatott el minket. Meglovagolva ezt a hullámot ezúttal én is az édesszájúaknak kedveznék. Hogy mit hoztam mára nektek? Egy olyan íncsiklandó kevert tésztát, mely a morzsafélék csoportjába tartozik, a népnyelv pedig sokszor kajzermarsnak, vagy épp smarninak nevezi. Esetleg hívjam császármorzsának? Na, ugye hogy így már mindenki tudja, mi a dörgés… 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 6 db tojás
• 20 dkg kristálycukor
• 8dl tej
• Citromhéj, mazsola, vaj, olaj

Első feladatunk, hogy elkészítsük a tésztánkat, ami a következőképp történik: A tojásokat kettéválasztjuk, a mazsolát átmossuk, vízbe áztatjuk. A tojások sárgáját a cukor 2/3-ával, majd egy kevés olvasztott vajjal habosra keverjük. Hozzáadjuk a lisztet, és a tejet, citromhéjat reszelünk bele. Csomómentesre keverjük, és negyed órára hűtőbe tesszük. Amíg a masszánk pihen, a maradék cukorral felverjük a tojásfehérjét, és óvatosan, több lépésben hozzákeverjük a tésztánkhoz.

Most következhet a sütés. Magas peremű serpenyőben 1-2 dl olajat forrósítunk, majd beleöntjük a masszánkat. Fakanállal, vagy lapátkanállal való gyakori kevergetéssel addig sütjük, míg kezd morzsalékossá válni. Ekkor hozzákeverjük az előkészített mazsolát, és ezzel együtt készre sütjük.

Porcukorral meghintve, melegített gyümölcslekvárral -amit feldobhatunk egy kevéske rummal is- a tetején tálaljuk. Ám szervírozhatjuk gyümölcsíz helyett csokoládémártással, borsodóval, esetleg málnaszörppel is.

Jó étvágyat hozzá!

Sokszor megesik, hogy az embernek hirtelen támad kedve alkotni valamit, de zárva már a bolt, vagy épp hiányos a kamrai készlet. Ilyenkor jól jöhet egy egyszerű ötlet, ami gyorsan összedobható minimális összetevőkből. Nyáron találtam rá a következő receptre, aminek nagyon megörültem, hiszen még sütést sem igényel, kiadós, mutatós kis édesség; a kekszes grízes szelet. 

Amire szükségünk lesz:

- tej

- búzadara

- cukor

- vaníliás cukor

- vaj

- kakaópor

- háztartási keksz

Első lépésben fél liter tejet felforralunk egy csomag vaníliás cukorral, 10 dkg vajjal és 10 deka kristálycukorral. Ügyeljünk arra, hogy ne égjen meg a tej. Kb 130 ml hideg tejben elkeverünk 10dkg búzadarát, majd a forrásban lévő cukros-vajas tejhez öntjük. Kisebb lángon, gyakori kevergetés mellett, addig főzzük míg kenhetően sűrűvé válik. Eközben egy tepsi alját kirakjuk háztartási kekszekkel, majd a tejbegríz felét eloszlatjuk a kekszes alapon, majd még egy réteget pakolunk rá. A dara másik felébe egy evőkanál cukrozatlan kakaóport keverünk és ráöntjük a második rétegre, végül a tetejét szintén keksszel zárjuk.

Tipp: igyekezzünk hamar megcsinálni a rétegeket, mert a gríz hűléssel sűrűsödik, így egyre nehezebb lesz eloszlatni a kekszen, anélkül, hogy elmozdulna. 

Ezek után nincs más dolgunk, mint egy éjszakára hűtőbe tenni, alufóliával letakarva. Másnap szeleteljük. Vághatunk hosszabb szeleteket is. Én akkorákra vágtam, amekkora a keksz, így guszta kis négyzeteket kapunk. Ennek a sütinek az előnye, hogy rengeteg kijön belőle, és hűtőben tárolva, napok múlva is puha lesz.

Kevés étel van, amelyről bátran állíthatom, hogy családom minden tagja kedveli. A rántott sajt azonban pontosan ilyen. Még az én húsimádó édesapám is szívesen fogyasztja. Egy végtelenül egyszerű, de nagyszerű fogásról van szó, melyet azonban nem nehéz elrontani. Nézzük hát, mit kell tennünk ahhoz, hogy ez a remek meleg előétel-melyet ma a háztartások többségében főételként fogyasztanak-, tökéletesen sikerüljön.

Rántott sajt készítésekor mindig kemény, kevésbé olvadó sajtot válasszunk. A sajtokat szeleteljük fel négyzet, vagy épp félkör alakúra, majd annak rendje és módja szerint lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába bundázzuk. Nagyon figyeljünk rá, hogy a bunda mindenhol, és egyenletesen fedje a sajtszeleteinket. Ily módon elkerülhetjük, hogy kiolvadjon sütés közben. Akik nem biztosak magukban és a sikerben, azok duplán is panírozhatnak. Bundázás után nincs más dolgunk, mint bő, forró olajban készre sütni.

Jellemző körete a párolt rizs, melyet a következőképp alkothatunk meg: a rizs súlyának megfelelő kétszeres mennyiségű ízesített (só vagy ételízesítő, esetleg húsleveskocka) vizet forrni tesszük. Étolajban felforrósítjuk a rizst, majd felöntjük a felforralt ízesített vízzel. Gyakori kevergetés mellett elpároljuk a vizet, levesszük a tűzről, lefedjük, és így hagyjuk kb. 20 percig. Tálalás előtt sütővillával, vagy villával felkeverjük, esetleg formába töltjük, és tálra borítva tálaljuk. Tetejét apróra vágott petrezselyemzölddel szórjuk meg.

Tálaláskor tartármártást, majonézt, vagy valamilyen majonéz alapú mártást adunk mellé. A camemberthez áfonyamártás illik.

Jó étvágyat hozzá! 

„Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle

Ettél belőle.

Kertbe mentek a tyúkok,

Mind megették a magot.”

Bizonyára mindenki számára ismerősen csengenek ezek a sorok, hiszen ki ne ismerné a mondókát a dödölléről meg a falánk pipikről. Egy alföldi kölyök valószínűleg nem gondolkozott azon, mi is az a dödölle, csak tudomásul vette, hogy az illető, akiről a dalocska szól, evett belőle. Nos, akár én is lehettem volna ez az ember, hiszen egy magamfajta zegi lányka gyakran fogyasztott, és fogyaszt ma is dödöllét. 

Mint azt korábbi cikkemben említettem, a dödölle igazi zalai fogás, és hazautazásom apropójaként megosztanám veletek  hogy is készül pontosan. Nézzük hát, hogy néz ki egy tál dödölle. 

Ami kell hozzá :

-          meglepő módon- krumpli J (kb 7-8 db, de a mennyiség relatív, ez nem az a fajta étel amiből kis adagot készítünk)

-          liszt ( kb 30dkg)

-          2 fej vöröshagyma

-          olaj

-          só

A burgonyáinkat meghámozzuk és szépen felkockázzuk, esetleg karikázzuk és feltesszük főni annyi sós vízben ami éppen ellepi. Míg fő,  olajon megdinszteljük a vöröshagymát, kicsit pirítjuk. Ha a krumpli már puha a vízzel együtt összetörjük továbbra is a tűzön hagyva, majd lisztet keverünk hozzá. A liszt mennyisége sem mérvadó, a lényeg, hogy sűrű masszát kapjunk, kevergetve tovább főzzük. Ez nem egyszerű feladat, jó erőben kell lenni hozzá. Ha elég sűrű és kemény a massza, levesszük a tűzről. Ezután serpenyőbe öntünk egy keveset a hagymás olajból, majd ebbe szaggatunk olajos kanállal dödölléket. Megöntözzük a pirított hagymával, hogy ne legyen száraz.

            Ezzel tulajdonképpen meg is született a dödölle, amit tálalhatunk frissen tejföllel, vagy párolt lilakáposztával, de akár pirítva, bármilyen savanyúsággal, illetve természetesen köretként vadpörköltek mellé.

            Remélem szolgáltam valami hasznos újdonsággal szegedi olvasóinknak, és kedveztem földijeimnek is. További szép napot, észrevételeiteket pedig továbbra is várjuk komment formájában! 

Ezekben a napokban zajlik Szegeden a Bor tér, melyre természetesen mi is ki fogunk látogatni parányi kompániánkkal. Csapatunktól idegen cselekedet volna, ha nem hörpintenénk fel pár deci jófajta „szőlőlét”. A bor végigkíséri az emberiség történetét. Gasztronómiai szempontból is rendkívül jelentős szerepe van.  Mára már a táplálkozás teljes jogú kiegészítőjévé vált. A magyar átlagember viszonylag ritkán fogyaszt bort csupán étkezésekkor, az ételek élvezeti értékének további növeléséért. Az bor-és természetesen minden más alkoholtartalmú ital- kismértékű fogyasztása bizonyítottan pozitív hatással van az emberi szervezetre. A jó bor növeli az étvágyat, gyorsítja az emésztést, és segíti a tápanyagok felszívódását. A gasztronómiai felhasználhatóságuk kis túlzással végtelen lehetőséggel kecsegtet, ám nézzünk egy rövidke kis összefoglalót, melyben képet kapunk a bor szerepéről konyhánkban.