Sokáig gondolkodtunk azon, hogy vajon mivel csillapítsuk hangosan korgó gyomrunk éhségét. Addig-addig futottuk a köröket, amíg megállapodtunk egy szárnyasmáj rizottóban, mely a nevében az, a valóságban azonban csak félig. Hogyan is lehetséges ez? Úgy, hogy időközben rájöttünk, az előre betervezett májmennyiség, nem lesz elegendő. Irány hát a hentes, és egy kis sertésmájjal pótoljuk a pótolandót. Remélem, ennyi csalást el tudtok nézni nekünk.

Hozzávalók:

-50 dkg szárnyasmáj

-30 dkg rizs

-1 nagy fej vöröshagyma

-15 dkg zöldborsó

-15 dkg sajt lereszelve

Az ismert módon párolt rizst készítünk. Amíg a rizs fedő alatt puhul, addig sós vízben megfőzzük a zöldborsót. A borsót párolhatjuk vajon is, ki-ki döntse el, hogy melyik megoldás áll a szívéhez közelebb.

A májat alaposan áztassuk ki, mossuk át, majd vágjuk kockákra. Felhevített olajon dinszteljük meg a finomra aprított vöröshagymát, dobjuk rá a májat, és erős tűzön hirtelen pirítsuk le. Hintsük meg petrezselyemzölddel, sózzuk, és őrölt borssal, majoránnával fűszerezzük.

A párolt rizst, a májat, a sós vízben kifőzött (vagy vajban megpárolt) zöldborsót, illetve a reszelt sajt felét keverjük össze, ha pedig szükséges, sóval, borssal, majoránnával állítsuk be a végső ízvilágot.

Tálaláskor kisebb tálba, vagy leveses csészébe nyomkodjuk a rizottót, tányérra borítjuk, és tetejét megszórjuk a maradék reszelt sajttal. Készíthetünk hozzá pecsenyelevet is melyhez szükségünk lesz:

-2 dl paradicsompürére

-3 dkg lisztre

- 2 dl vízre

- 1 dl sült zsírra

Egy lábosban zsírt olvasztunk, paradicsompürét adunk hozzá, és lassan, odafigyelve rozsdabarnára pirítjuk. Ezután megszórjuk liszttel, kicsit tovább pirítjuk, majd felöntjük vízzel. Sózzuk, borsozzuk, és egy rövid ideig így forraljuk. Tálalás előtt leszűrjük, és az étellel együtt, vagy külön szervírozzuk.

Jó étvágyat kívánok!

Mint azt már párszor említettem, családom viselkedésében, mentalitásában, és étkezési szokásaiban is igencsak közel áll az olasz néphez. Mi nem igazán tudunk keveset főzni, keveset enni meg pláne nem. Az elmúlt időszakban húst hússal ettünk, nehezebbnél nehezebb ételek kerültek az asztalunkra, időszerű volt tehát egy könnyedebb lakomát előhúzni a cilinderből. Így esett a választás erre a tollhegytésztából készült étekre, mely tápláló, olcsó, és mégis nagyon-nagyon finom.

Hozzávalók:

-2 fej vöröshagyma

-4 gerezd fokhagyma

-50 dkg sertéskolbász

-3 db paradicsom

-50 dkg penne tészta

-20 dkg (mélyhűtött) zöldborsó

-Frissen reszelt sajt

A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk. A kolbász bőrét lehúzzuk, felkarikázzuk, a paradicsomot megmossuk és kockákra daraboljuk. A tésztát forrásban lévő sós, pár csepp olajjal gazdagított vízbe tesszük főni. Amikor már félpuha, hozzáöntjük a borsót, és együtt főzzük puhára őket. Ha kész, leszűrjük, leöblítjük.

Egy serpenyőben olajat hevítünk, ezen megdinszteljük a hagymát, és a fokhagymát. Ha ezzel végeztünk, beleszórjuk az edénybe a kolbászkarikákat, és szép pirosra sütjük őket. Majd hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, és jól szétfőzzük. 2 dl vizet locsolunk rá, sózzuk, borsozzuk, oregánóval, bazsalikommal, és egy csipet rozmaringgal ízesítjük.

Nem maradt más hátra, minthogy a kifőtt zöldborsós pennét összekeverjük a paradicsomos-kolbászos szósszal.

Tányérra szedve, reszelt sajttal megszórva azon melegében tálalhatjuk is!

Jó étvágyat hozzá!

Imádjuk a magyaros ételeket. Hisz csak magyarnak teremtett minket a Magasságos, nemde? Az echte „ungarische” kaják között is igen előkelő helyen szerepel a bableves. Mi viszonylag ritkán készítjük, viszont annál nagyobb mennyiségben. Lehet egyáltalán keveset főzni belőle?

Hozzávalók:

-Fél kg tarkabab (én ezúttal fehérbabot használtam)

-1 kg füstölt csülök és/vagy egyéb füstölt húsok

-2 db sárgarépa

-2 db fehérrépa

-1 db zellergumó

-1 nagy fej vöröshagyma

-4 gerezd fokhagyma

-Fél kg kolbász

-Cseresznyepaprika a kellemes csípősséghez

A rántáshoz: liszt, zsír, fűszerpaprika

A babot előző este áztassuk be, majd szűrjük le. A zöldségeket megpucoljuk, a füstölt húsokat daraboljuk, ha szükséges.

A babot és a húsokat csontlébe vagy vízbe feltesszük főni. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés ételízesítőt szórunk bele, illetve 1-2 babérlevél sem ront az összképen.  A sózásra ügyeljünk, hisz a füstölt húsok miatt a lé eleve sósabb lesz. Mikor a bab már félpuha, a levest bezöldségeljük. Cseresznyepaprika segítségével picit csípőssé tehetjük a Jókairól elnevezett eledelt.

Amíg a bablevesünk készül, kreálunk egy zsemleszínű rántást, melyben apróra vágott vöröshagymát, és fokhagymát pirítunk. Petrezselymet hintünk bele, majd a tűzről lehúzva fűszerpaprikával elkeverjük.

Mikor a húsok, a zöldségek, és a bab is teljesen megpuhult, berántjuk a levest. Hogy csomómentes legyen az ételünk, az elkészült rántáshoz merjünk pár merőkanál főzőlevet, keverjük el, és így öntsük vissza a felforralt levesbe.

Végül a felkarikázott kolbász, illetve a csipetke (vagy egyéb tésztából készült levesbetét) is belekerül, és így főzzük készre.

Tálalásnál meglocsolhatjuk tejföllel, kínálhatunk mellé hegyes erős-, vagy cseresznyepaprikát is. Ja, és a finom, puha fehér kenyérről se feledkezzünk meg!

Jó étvágyat hozzá!

Minden kedves olvasónktól elnézést kérünk az inaktivításért a napokban, melynek oka egy rég várt utazás volt! Mint ahogy azt korábban olvashattátok, én Zalaegerszegről származom, míg Fodri vérbeli szegedi srác. Furcsa volt látni mindkettőnknek, hogy egy országon belül is mekkora különbségek fedezhetők fel a két országrész, város és hagyományaik között. Én naponta találkozom újabb, számomra meglepő vagy ismeretlen dologgal itt az Alföldön, de most Fodrin volt a sor: elutazott velem Zalába, hogy kapjon egy kis ízelítőt a dunántúli szféra életéből. Nem túl kis családom már első nap Zala és Vas megyére jellemző ételekkel bombázta, mint pl a répaleves, melyet a hordóban tormával savanyított takarmányrépából készítenek füstölt csülökkel és tejföllel és persze előkerült a dödölle is.

De attól, hogy egy szegedi szakács ellátogat az ország másik végébe, alkotási vágya nem lankad… sőt. Az eredeti tervtől eltérve, miszerint alföldi fogással lepjük meg az otthoniakat,  pizzát készítettünk. (– ne kérdezzétek, hosszú történet-)

Hozzávalók:

-         fél kiló liszt

-         só

-         kb 3 dl langyos víz

-         egy kocka élesztő

-         3 evőkanál olaj

-         kevés tej

Kezdetnek szerezzük be a feltétet, ami ízlésünk szerint lehet bármi, valamint 5 dl paradicsomszószt fűszerezzünk 2 gerezd fokhagymával, sóval, borssal, bazsalikommal és oregánóval, majd hagyjuk érni az ízeket hűtőben.

Ezután nekiláthatunk a tésztánknak: kovászt készítünk. Kevés langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt, majd kevés liszttel és cukorral kikeverjük egy kézi habverő segítségével. Ezután lefedjük és meleg helyre tesszük kb 15-20 percre, mely ezalatt szépen felfut. Egy dagasztótálba helyezzük a lisztet, az olajat, sót és egy kevés cukrot, majd hozzáadjuk a kovászt és határozott mozdulatokkal addig gyúrjuk a tésztát, míg megfelelő állagú nem lesz. Ha szükséges vízzel vagy liszttel javítjuk az állagát. Ezután 30-45 percig hagyjuk kelni.

Nincs más dolgunk, mint lisztezett deszkán kb ujjnyi vastagra nyújtjuk, és zsírozott, lisztezett tepsibe helyezzük, megkenjük a szósszal, rápakoljuk kedvünk szerint a feltétet és kb 10 percig sütjük.

Jó étvágyat!

Noha néhanapján a nap sugarai győznek a hideg szelek ellen, és egész kellemes időnek örvendhetünk, azért nem felejthetjük el, hogy bőven benne vagyunk még a télben. Így esett a választás ezúttal erre a desszertre, hisz mind a sült alma, mind a fahéj, mind a dió a tél hangulatát idézi. Külön-külön is nagyszerű ízvilágú alapanyagok ezek, na de együtt… fenomenális, páratlan párosítás! Törpiri kollegina adta az alapötletet, én pedig azonmód neki is álltam.

Hozzávalók:

-1 csomag leveles tészta

-9 db alma

-20 dkg dió

-Baracklekvár

-1 tojás

-Porcukor, fahéj

A vaníliamártáshoz:

-1 liter tej

-4 db tojássárgája

-2 evőkanál finomliszt

-2 csomag vaníliás cukor

-15 dkg kristálycukor

Az almákat szívünk joga meghámozni, aki eltekint, ettől a művelettől-mint jómagam-az csak mossa meg őket. Egy éles kiskéssel kicsumázzuk a gyümölcsöket, így meglesz a kellő hely a megtöltésükhöz.

Egy serpenyőben pirítsuk meg a durvára tört diót, és ha ezzel végeztünk, keverjük össze ízlés szerint fahéjjal, illetve porcukorral. A leveles tésztát nyújtsuk ki, és vágjuk annyi négyzetre amennyi almánk van-jelen esetben ez a szám 9.

Következzen az almák töltése, melyet a következőképp végzünk: a gyümölcs aljára baracklekvárt pottyantunk-mely rummal felfőzve még finomabb-, ezután pedig jól „megtömjük” a fahéjas-porcukros dióval. Nincs más dolgunk, mint bebugyolálni a leveles tésztával, felvert tojással megkenni, és sütőpapírral bélelt, vagy kivajazott, liszttel meghintett tepsibe rakosgatni őket. Megközelítőleg fél óra alatt gyönyörű aranybarnára sütjük a 9 db kis csodát.

Amíg a leveles tésztában nyugvó almáink sülnek, összeütünk egy vaníliamártást:

Egy kisebb lábosban, vagy habüstben a 4 tojássárgáját habosra keverjük a cukorral, és a két evőkanál liszttel. Felöntjük a tejjel, beleszórjuk a vaníliás cukrot, majd vízfürdőre állítva gyakori kevergetés mellett mártássűrűségűre főzzük.

Tálalásnál a mártást tányérra szedtem, ráhelyeztem a leveles tésztába burkolt töltött-sült almát, végezetül pedig fahéjas porcukorral meghintettem. Egykettőre elfogyott az összes…

Jó étvágyat kívánok hozzá!