Szánjuk-bánjuk, hogy ilyen régen írtunk. Ám mielőtt haragotok hullámai összecsapnának a fejünk felett, olvassatok tovább. Ha ezt megteszitek, találtok egy ínycsiklandó sertéshúsból készült étket, melyet nagy örömmel ajánlok Nektek elkészítésre, és fogyasztásra!

Hozzávalók:

-1 kg sertéscomb

-2 fej vöröshagyma

-3 gerezd fokhagyma

-2 db paradicsom

-1 db paprika

-3 dl tejföl

-Kb. 2 evőkanál finomliszt a habaráshoz

-Fél kg tarhonya

A sertéscombot kockára vágjuk, rövid ideig vízbe áztatjuk, leszűrjük. A vöröshagymát és a fokhagymát apróra daraboljuk, a paprika-paradicsom duót szintén felaprítjuk. Egy lábasban zsírt olvasztunk, rádobjuk a vöröshagymát illetve a fokhagymát, és aranysárgára pirítjuk őket. Ezután a hagymákra szórjuk a paprikát, és paradicsomot, majd addig dinszteljük, amíg lecsó állagú nem lesz. Ekkor lehúzzuk a tűzről, meghintjük fűszerpaprikával, felöntjük egy kevés vízzel és visszahelyezzük a gázra. Sóval, borssal, köménnyel fűszerezzük. Hozzáadjuk a húst, kifehérítjük, illetve egy kevéske vízzel megöntözzük és fedő alatt puhára pároljuk.  Amint a husink megpuhult, tejfölös habarással besűrítjük az ételünket. Rottyantunk rajta egyet-kettőt, és már kész is.

Köretként adhatunk galuskát is, én ezúttal tarhonyát készítettem mellé az alábbi módon:

A tarhonyát kevés zsiradékon világosbarnára pirítjuk, apróra vágott vöröshagymát teszünk hozzá. Ha megpirult, felöntjük a tarhonya súlyának megfelelő 2,5-szeres mennyiségű forró vízzel. Sózzuk, borsozzuk, fűszerpaprikát hintünk rá. A tarhonyáról gyakori kevergetéssel elpároljuk a vizet, majd fedővel letakarjuk, és 20 percig hagyjuk tovább párolódni. Tálalás előtt villával felkeverjük.

A tányér bal oldalára halmozzuk a köretet, mellé a paprikás sertéscombot. Ételünket díszíthetjük tejföllel, paprika, illetve paradicsomdarabokkal. Jómagam egy egyszerű, de igencsak dekoratív „paradicsomrózsával” dobtam fel a tányér színvilágát.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

A disznóvágásnak nem csak a pálinka, a kolbásztöltés, vagy épp a sült hagymás vér, hanem az orjaleves is elengedhetetlen tartozéka. Furcsa, és kissé sajnálatos is, hogy a „malacöléssel” kapcsolatos emlékeimért bizony igen régre kell visszanyúlnom. Kisgyerekként nem egy családi disznóvágás meglehetősen aktív résztvevője voltam. Már évek óta egy sertést sem áldoztunk fel egy remekbe szabott vacsora oltárán. Legalábbis saját kezűleg nem… bezzeg a keresztanyámék! Ők idén is tartották jó szokásukat, és ezúttal egy három mázsás malackát szenderítettek jobb létre. A hús-, és kolbászadagból nekünk is csurrant cseppent valami, így nem átallottam összedobni egy orjalevest.

Hozzávalók:

-1 kg orja csont

-3 db sárgarépa

-3 db fehérrépa

-1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma

-1 zellergumó

-Levesbetétként csigatészta

Első lépésként tegyük fel a csontokat annyi vízben, amennyi ellepi őket. A vizet hevítsük forráspontig, hagyjuk pár pillanatig „lobogni”, aztán vegyük le a gázról és szűrjük le. A húsokat hideg vízzel kissé csapassuk le, majd dobjuk ismét az edényünkbe, öntsük fel újra vízzel. Sózzuk meg, pár szem egész borssal gazdagítsuk, és tegyük bele egészben a vöröshagymát. A hagymát megpucolva, illetve „héjastól” is belefőzhetjük, a döntés csak rajtunk áll.

Amíg a leves-kezdeményünk fődögél, pucoljuk meg a répát, a gyökeret, a fokhagymát, és a zellert. Negyedeljük, felezzük vagy vágjuk tetszőleges alakúra őket. A fokhagymát nyomjuk át. Úgy 1-1,5 óra főlést követően zöldségeljük be az orjalevest, fűszerezzük őrölt borssal, sóval, esetleg egy kevés ételízesítővel.

Lassú tűzön, gyöngyöző forralással főzzük tovább a levest. Ne kavargassuk, ne fedjük le, és ne forrjon túlságosan, mert akkor zavaros lesz. Ha szükséges időnként habozzuk le, illetve ellenőrizzük a zöldségek, valamint a hús puhaságát. A bezöldségelést követően 1-1,5 óra múltán készre fő az ételünk, melyből ekkor külön tálba kiszedjük a zöldségeket, illetve az orja csontokat.

Rövidke pihentetés után szűrjük át a levest, főzzünk hozzá csigatésztát.

Tálalásnál tányérba tesszük a tésztát, és a zöldségeket, valamint a húst csontostól, vagy lefejtve, kinek hogy tetszik. Ezután megöntözzük a forró lével, tetejét megszórjuk petrezselyemmel, és már neki is eshetünk!

Jó étvágyat hozzá!

A napokban nem találtam a helyem a konyhában, valamire nagyon vágytam, de nem volt ötletem. Nem akartam húst, se tésztát, zöldséges ételből pedig nem jutott eszembe kedvemre való. Elsétáltam a boltig, hogy megnézzem, akad-e karfiol kifizethető áron. Nem akadt, viszont nagyon szép brokkolit találtam, igaz nem olcsón, de azonnal megszületett a fejemben az alábbi menü, melyhez szükségem volt:

-          egy fej brokkolira

-          tojásra ( mennyisége függ a brokkoli méretétől, meglepően sokat felvesznek a zöld rózsák)

-          lisztre

-          zsemlemorzsára

-          szezámmagra

-          burgonyára

-          olajra a sütéshez

Az öntethez:                                 

-          tejfölre (  kb 200 g-ot használtam)

-          ízlés szerint fokhagymára

-          kaporra

Kezdetnek kikevertem a tejfölt sóval, borssal, a fokhagymával és a kaporral. Ezt hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek.

Ezután feltettem egy lábasban sós vizet, s míg felforrt, megpucoltam a krumplikat, és csinos kis hasábokra vágtam őket. A forrásban lévő vízben 5 percig főztem a megtisztított, rózsáira szedett brokkolit, majd azonnal jéghideg vízbe tettem őket, így szép élénkzöld maradt.

A burgonyát sütés előtt 4 percre mikróba tettem, így hamarabb kész  és kívül ropogós, belül pedig finom omlós lesz. Míg sült a krumpli bepaníroztam a brokkolit az ismert módszerrel: liszt, tojás és végül a szezámmaggal dúsított házilag gyártott zsemlemorzsa.

Ezek után nem maradt más, mint aranybarnára sütni a brokkolit és tálalni.

Az eredmény pikáns ízkavalkád, mindenkinek szívből ajánlom!:) 

A reggeli a legfontosabb étkezés mind közül. A szervezetünket fel kell készítenünk a nap folyamán rá váró „feladatokra”, ezt pedig kellő energiát biztosító étkek elfogyasztásával érhetjük el. Kíváncsiak vagytok egy igazán ízletes reggeli csemegére? Akkor olvassatok tovább!

Hozzávalók:

-Pár szelet kenyér

-Tejföl

-Majonéz

-Pár szelet sonka, vagy néhány karika kolbász

-Tojás

-Sajt, fokhagyma

Ehhez a rém egyszerű, ám nagyon finom reggelihez először elkészítjük a mártásunkat: egy kis tálkába tejfölt teszünk, majonézt nyomunk bele, egy kevés reszelt sajttal dúsítjuk, majd apróra vágott bazsalikommal, illetve kakukkfűvel meghintjük, összekeverjük, és felmelegítjük.

Eközben a kenyérszeleteket sütőben megpirítjuk, tisztított fokhagymával bedörzsöljük. Egy lábosban kevés, pár csepp ecettel gazdagított vizet forralunk. Ha felforrt, mérsékeljük alatta a tüzet. A tojást felütjük egy csészébe, majd belecsúsztatjuk a vízbe. 5 percig főzzük (ha folyósabban szeretjük a sárgáját, akkor kevesebb is elég), majd lapátkanál segítségével kiemeljük az edényből.

Tányérra helyezzük a fokhagymás pirítóst, erre tesszük a sonkaszeleteket, vagy épp kolbászkarikákat. Következik a buggyantott tojás, végül pedig meglocsoljuk a mártásunkkal, sózzuk, borsozzuk, petrezselyemmel megszórjuk.

Jó étvágyat hozzá!

Nem mondanám magunkat kifejezetten édesszájú famíliának, noha nem vetjük meg a finomságokat. Akadt a hűtőben túró, tejföl, melyek épp elég ideje raboskodtak már ott ahhoz, hogy mihamarabb fel kelljen őket használni. Túrós csuszát ettünk karácsonykor, na de vargabélest… azt nagyon régen!

Hozzávalók:

-1 csomag előhűtött rétestészta, vagy fél kg leveles tészta

-12 dkg vaj vagy margarin

-50 dkg tehéntúró

-4 db tojás

-2 dl tejföl

-15 dkg kristálycukor

-1 csomag vaníliás cukor

-Reszelt citromhéj

-Ízlés szerint mazsola

-30 dkg cérnametélt

A finommetéltet főzzük ki forrásban lévő sós vízben. A vajat a tojások sárgájával, majd a kristálycukorral habverő segítségével keverjük habosra. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, a vaníliás cukrot, az áttört túrót, illetve az előzőleg kissé beáztatott, leszűrt mazsolát. Jól dolgozzuk össze, majd öntsük hozzá a tejfölt is. Ezután szórjuk bele a főtt, szűrt cérnametéltet a túrós masszába, a tojásfehérjét pedig cukor hozzáadásával verjük kemény habbá. Ezt a habot óvatosan a töltelékünkhöz keverjük, eldolgozzuk benne.

Én ezúttal leveles tésztával dolgoztam. A szobahőmérsékleten felengedett tésztát lisztezett deszkán fél centi vastagra kinyújtjuk, majd a vajjal kikent, zsemlemorzsával meghintett tepsibe helyezzük. Megkenjük egy kevéske olajjal. Szépen egyenletesen eloszlatjuk rajta a túrós tölteléket, tetejére pedig ráborítjuk a nyújtott tészta „másik felét”. Nem maradt más dolgunk, minthogy közepesen meleg sütőben 40-60 perc alatt készre süssük.

Ha rétestésztával dolgozunk, a bélelést a következőképp végezzük: a tésztát fektessük le a tepsibe úgy, hogy a sütőalkalmatosságunk oldalán túlnyúlva elegendő legyen ahhoz, hogy a töltelékünket felülről is betakarhassuk vele.

A bélesünket elkészülte után pihentessük 15 percig, tálalásnál pedig hintsük meg porcukorral. Ha vesszük a fáradtságot és készítünk hozzá eperöntetet, akkor ez a nyalánkság még nagyobb élményt nyújt majd.

Jó étvágyat hozzá!