A múlt hétvégén nagyot mulattunk kereszttesóm esküvőjén, ettünk, ittunk, táncoltunk. Volt minden, mi szem szájnak ingere: raguleves, marhapörkölt, töltött húsok, rántott sajt, töltött káposzta, többféle natúrszelet, saláták, sütemények…még felsorolni is nehéz lenne mindent. Na de ennek már 3 napja, azóta elfogyott a hazahozott finomságok hada, ideje volt hát fakanalat ragadnunk. Keresztanyáméknak hála boltba sem kellett mennünk a hozzávalókért, lévén hogy kaptunk tőlük fejtett babot, általuk töltött kolbászt, és szalonnát is. Minden egyéb volt itthon, így ma megfőztünk egy ízig-vérig magyaros fejtett bablevest.

Hozzávalók:

-50 dkg fejtett bab

-2 db sárgarépa

-2 db gyökér

-1 db zeller

-2 fej vöröshagyma

-4 gerezd fokhagyma

-10 dkg füstölt szalonna

-20 dkg kolbász

-1 nagy pohár tejföl

-1 csokor friss petrezselyem-, és/vagy zellerzöld

-Só, bors, őrölt kömény, babérlevél, fűszerpaprika, hegyes erős paprika, vagy darált cseresznyepaprika

A csipetkéhez:

-1 tojás

- kb. 10 dkg liszt (amennyit felvesz)

-Só

A kockákra vágott füstölt szalonna zsírját olvasszuk ki, majd erre dobjuk rá az apróra darabolt vöröshagymát, és fonnyasszuk meg. Ekkor következik a mindenki ízlésének megfelelően összevágott sárgarépa, gyökér, és zeller. Pár percig dinszteljük a zöldségeket a szalonnás-hagymás alappal, ha ezzel megvagyunk, akkor szórjuk meg az egészet petrezselyemzölddel, és borítsuk az edénybe az előző este beáztatott, majd leszűrt fejtett babot. Keverjük össze, öntsük fel vízzel. Ízesítsük a levesünket sóval, borssal, egy kevéske őrölt köménnyel, és babérlevéllel. Ízlés szerint adhatunk hozzá darált cseresznyepaprikát, vagy hegyes erős paprikát attól függően, ki mennyire szívleli a csípőset.

Fedő alatt így főzzük a babot és a zöldségeket puhára. Ha megpuhultak, akkor a tejfölből, egy kevés fűszerpaprikából, liszttel valamint pár merőkanál főzőlével keverjük csomómentesre a habarást, és sűrítsük be az ételünket. Tegyük bele a kockázott kolbászt is.

Rotyogtassuk a bablevest, hogy a lisztes íz eltávozzon belőle. Addig is essünk neki a csipetkének: üssünk egy tálba egy tojást, adjunk hozzá sót, valamint annyi lisztet, amennyit felvesz. Gyúrjuk össze, és a kezünkkel „csípdessük” bele a levesbe.

Kóstoljuk meg, ha szükségét érezzük, akkor fűszerezzünk utána!

Végezetül nem maradt más dolgunk, mint élvezni munkánk gyümölcsét egy jó szelet friss, puha kenyérrel!

Jó étvágyat hozzá!

Ha van valami a háborúkon és csatározásokon kívül, amely végigkísérte az emberiség életét, történetét, az minden kétséget kizáróan a szőlő, és a bor. Jómagam mindig is lelkes borfogyasztó voltam, roppantul kedvelem mind a fehér, mind a vörösborokat, egyedül a rozéval állok kicsit hadilábon, de azt is megiszom alkalomadtán. Noha néhány ismerősöm azt vallja, hogy az igazi bor az száraz, én a félédes-édes nedűt részesítem inkább előnyben.

Velem ellentétben Törpiri csak igen ritkán lelkesül fel a nemes szőlőlé láttán. Legtöbbször kifejti nemtetszését, de vannak alkalmak, mikor olyan kincs kerül a poharunkba, hogy még ő is elismerő szavakkal illeti, és jólesően elkortyolja.

Szerencsére szegediként bőven van alkalmunk ismerkedni a különböző borokkal, hiszen megannyi fesztivál biztosítja számunkra a pohárba valót. Ilyen többek között a Borfesztivál, a jövő héten kezdődő Bortér, a Halfeszt, na persze a karácsonyi vásárról sem feledkezhetünk meg, ahol a forralt bor, a puncs, és a krampampuli melengető illata védi az embert a hidegtől. Mi jó szokásunkhoz híven mindegyik eseményre ki szoktunk látogatni, általában többször is. Hiszen mi kellhet még egy remek estéhez, mint egy jó társaság, és pár palack minőségi bor? Ugye, hogy semmi egyéb?

Gondolom, felmerül a kérdés, hogy minek is magyarázok én itt erről. Az ok nem más, minthogy 1 hónapja hirtelen ötlettől vezérelve én is megpróbálkoztam a borkészítéssel. Jobban mondva, az ötlet nem is volt annyira hirtelen jött, ott lappangott már régóta a fejemben, de valahogy sosem álltam neki, egészen a közelmúltig. Tudásom természetesen meg sem közelíti egy vérbeli borászati szakember ismereteit, de nem is az a cél. Csupán abban bízom, hogy a családom, és barátaim számára szerezhetek pár kellemes pillanatot a borokkal, melyeket a magam egyszerű kis módján készítettem.

Még a folyamatok legelején, az erjedés szépen csendesen zajlott

Miután innen-onnan magamba szívtam néhány tudnivalót, nekiálltam a mazsolabornak, amely már lent pihen a pincénkben. Túl van az első fejtésen, 2 hét múlva követi ezt egy második is. Utána még egy harmadik, végső fejtést tervezek újabb egy hónap múltán, így szülinapomkor pont kiderül, hogy megérte-e a fáradozást az itóka. Egy biztos: mustként isteni íze, és csodás arany színe volt.

Az első fejtés után, a bor még sokat fog tisztulni

A másik ötletem az volt, hogy kellene gyártani valami finomságot karácsonyra is, hogy tudjunk valami saját készítésű itallal koccintani szentestén. A karácsonyhoz semmi sem passzol jobban, mint a fahéj, ez a fűszer pedig szinte már vonzza magához a szilvát. Így fogant meg a gondolat, hogy bizony fahéjas szilvabort is kell készítenem. Ezt meg is tettük a hétvégén, előtte elvégeztünk mindenféle előkészületet. Egy jó barátom segített az összezúzásnál, és préselésnél, karácsonykor meglesz az ő jutalma is a fáradozásaiért.

Természetesen nem nagyüzemi mennyiségben készülnek a gyümölcsborok, mint mondtam, csak családi és baráti fogyasztásra szánom őket. Megközelítőleg 6-7 palack lesz mind a mazsola, mind a fahéjas szilvaborból. Később még visszatérünk a témára, leírom majd, hogy pontosan hogyan is készítettem a borokat, ha pedig a végeredmény sikert arat, akkor semmi sem gátol meg abban, hogy a jövőben is folytassam ezt a remek hobbit.

Addig is szorítsatok! 

A tésztaételek roppant praktikusak a hétköznapokban, hiszen olcsóak és villámgyorsan elkészíthetőek, változatosságuknak köszönhetően pedig megunni sem lehet őket. Én magam is szívesen készítek tésztát, ha nincs sok időm és igyekszem mindig újabb és újabb változatokat kipróbálni.

 Pár hete Fodri meglepett egy szép nagy padlizsánnal, és a nagy melegben hamar ki kellett találnom valami finomat. A padlizsán ízéért alapjáraton nem rajongok, talán csak krém formájában ízlett ezidáig. Erről aztán eszembe jutott, hogy remek lenne tésztafeltétként.

Hozzávalók:

-          bármilyen tészta

-          egy nagy padlizsán

-          kb 300 g paradicsompüré

-          1 nagy fej vöröshagyma

-          4-5 gerezd fokhagyma

-          bazsalikom, oregánó, só , bors, cukor

-          sajt

Feltesszük a tészta vizét forrni, és közben elkészítjük a szószt: a vöröshagymát apróra vágjuk majd olajon dinsztelni kezdjük. Eközben megpucoljuk a padlizsánt és kis kockákra vágjuk, majd hozzáadjuk a piruló hagymához. Addig dinszteljük, míg a padlizsán puha nem lesz, majd beleöntjük a paradicsompürét, egy kevéske cukrot és a fűszereket. A főzés végén a fokhagymát is beletörjük, valamint tovább fűszerezzük, ha szükséges. Végül botmixerrel pürésítjük. Ha a tészta is megfőtt, leszűrjük, rászedjük a szószt és sajttal megszórva tálaljuk. 

Nagyon szeretjük a májat, szinte mindenféle formában szívesen fogyasztjuk. Persze ilyenkor a darabolás mindig az én feladataim közé tartozik, lévén, hogy Törpiri finoman szólva sem lelkesedik a nyers máj látványáért, illetve feldolgozásáért. De sebaj, igazán jó párost alkotva ilyenkor is szépen megosztjuk a teendőket, a csapatmunkának köszönhetően pedig percek alatt a tűzhelyen fő a májgombócleves. Mi az alábbiak szerint készítjük ezt a finom levesbetétet.

Hozzávalók:

-50 dkg csirkemáj

-3 db tojás

-1 fej vöröshagyma

-3 gerezd fokhagyma

-Só, bors, majoranna

-Zsemlemorzsa

A májat áztassuk vízbe pár percig. Eközben pucoljuk meg, és vágjuk apróra a hagymákat. Ha ezzel megvagyunk, akkor kockázzuk fel a kiáztatott csirkemájat is.

Kevés olajon dinszteljük meg a vöröshagymát, majd dobjuk rá a májat, és hirtelen, erős tűzön pirítsuk. Következhet a fokhagyma, illetve ízlés szerint a bors, valamint a majoránna. Ha a máj szépen megpirult, akkor sózzuk meg, és vegyük le a tűzről.

Villával, vagy botmixerrel, szerencsés esetben pedig húsdarálóval pépesítsük a hagymás-csirkemájas keveréket. Üssük rá a 3 tojást, és dolgozzuk össze annyi zsemlemorzsával amennyit felvesz. Természetesen a zsemlemorzsa mennyiségével tudjuk szabályozni a leendő gombócok keménységét, ezt mindenki saját szája íze szerint lője be magának.

Ezek után már csak annyi dolgunk maradt, hogy kezünkkel gombócokat formázzunk, és a levesbe téve pár perc alatt szépen megfőzzük őket.

Akinek gombóc helyett galuskára fáj a foga, az két kiskanál segítségével szaggassa ki ezt a finomságot.

Jó étvágyat hozzá!

Mostanában rengetek húst ettünk, így valami könnyedebb, zöldségesebb fogásra fájt a fogunk. Noha ebbe az egytálételbe is került pár karika kolbász, mégsem fogott el minket a „jaj ne, már megint husit kell enni” érzés. Ezt az ízletes fogást tehát bátran ajánljuk mindenkinek, legyen az illető húsimádó, vagy épp zöldségevő. Remek íze mellett pedig további nagy előnye, hogy gyorsan elkészíthető, olcsó, és igazán laktató!

Hozzávalók:

-40 dkg rizs

-2 db kápia paprika

-1 nagy fej vöröshagyma

-3 gerezd fokhagyma

-4-5 db paradicsom

-30 dkg kolbász

-20 dkg zöldborsó

-6 dl húsleves alaplé (ennek hiányában megteszi a húsleveskockával felforralt víz is)

A vöröshagymát vágjuk apróra, a fokhagymát törjük át. A kápia paprikát csíkozzuk fel, a kolbászt pedig tetszés szerint daraboljuk.

Kevés olajon dinszteljük meg a vöröshagymát, majd dobjuk rá a paprikacsíkokat. Egy kis dinsztelés után következhet a rizs, melyet pirítsunk meg. Öntsük fel a 6 dl forró alaplével, adjuk a készülő ételhez a felcikkezett paradicsomot. Ízesítsük sóval, borssal, valamint az áttört fokhagymával. Mérsékeljük kissé a lángot, fedjük le, és időnként megkeverve főzzük kb. 5 percig. Szórjuk a feldarabolt kolbászt, illetve a zöldborsót is a lábosba, és a rizs puhulásáig pároljuk az egytálételt. Ha száraznak találjuk, akkor adjunk még hozzá egy kis húsleves alaplét. Ha szükségét érezzük, fűszerezzünk utána, és már készen is vagyunk!

Tálaljuk forrón, esetleg reszelt sajttal megszórva!

Jó étvágyat hozzá!